Nógrádról is szól az új régészeti könyv

A szerző az elmúlt év vége óta a Dornyay Béla Múzeum munkatársa.

Az új kötetet a budapesti székhelyű Martin Opitz Kiadó jelentette meg, ennek megfelelően tulajdonosi, illetve szerkesztői minőségében a rendezvényen szintén megjelent Bertók Krisztina és Tóth Csaba. A vendégekkel Guba Szilvia, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régésze, főmuzeológusa vezette a beszélgetést.

A szerző részéről a kérdésekre adott válaszok alapján kiderült, hogy a Krisztus előtti 3600 és 2800 között a Fekete-erdő és a Fekete-tenger közötti hatalmas területen elterjedt rézkori kultúrkomplexum, az úgynevezett badeni kultúra népének legkésőbbi csoportjai a magyar ősrégészet kutatásai szerint éppen az északkelet-magyarországi régióban éltek legtovább.

Az itt található magaslati településekről a korábbi vizsgálatok alapján azt feltételezték, hogy visszahúzódva, erődítve, de megérték a korai bronzkori idegen népességek érkezését, míg a hatalmas területű badeni kultúra megszűnt vagy más népek foglalták el az egykori szállásterületet.

Horváth Tünde könyve az észak-magyarországi régió két meghatározó badeni magaslati településének az 1950–1960-as években ásott leletanyagát értékeli újra, élve a jelenkor fejlettebb vizsgálati módszereivel, alkalmazva a modern interdiszciplináris vizsgálati eszközöket is.

Az Ózd-Center és a Salgótarján-Pécskő lelőhelyek eddig badeni kultúrába sorolt leletanyaga a tudományos revízió során új megvilágításba került, mind a kulturális hovatartozását, mind pedig a régészeti jelentőségét tekintve. Csongrády Béla