2018.05.04. 19:51
Víznyelő, vagy nem víznyelő – utánajártunk, mi folyik Bánk alatt
Négy évvel ezelőtt egyszer csak beszakadt a meder és a Jenői-patak vizét elnyelte a mélység Bánkon. Kutatócsoport alakult, hogy kiderítse, víznyelő vagy barlang rejlik-e a mélyben. Munkatársaink útra keltek és 23 méterrel a föld alá merészkedtek, hogy megtudják, mi folyik Bánk alatt.
A helyszín, a bánki labdarúgó-pálya mellett lévő hatalmas, tölcsér alakú mélyedés egy száraz patakmeder. Hogy miért száraz a meder? Azért, mert 2014-ben a Jenői-patak medre beszakadt és a keletkezett tölcsér elnyelte a patak vizét. Itt indult a bánki kutatások története. A csapat tagjai a legkülönbözőbb szakmákban tevékenykednek a hétköznapokban: van köztük informatikus, barlangkutató, geológus, közlekedésmérnök, de még egykori katona is. Mindenki rendelkezik szakmai tapasztalattal.
A kormányhivatal a kutatás eddigi és jelen állása szerint nem illetékes az ügyben, ugyanakkor magánszemélyként szakembereik és vezetőik is érdeklődő figyelemmel kísérik a munkálatokat. Amennyiben a kutatás a továbbiakban bármikor eredményre vezet, az teremthet olyan helyzetet, amelyben a Nógrád Megyei Kormányhivatal – és nagy valószínűséggel ezen belül a Salgótarjáni Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya – illetékessé válik, ekkor a vonatkozó törvények és jogszabályok szerint fognak eljárni, a lehető legrövidebb idő alatt.
A kutatásvezető megkeresésére dr. Szabó Sándor kormánymegbízott magánszemélyként egy jelképes összeggel pénzbeli támogatást is nyújtott már a munkálatokhoz. A Nógrád Megyei Kormányhivatal vezetése többször is járt már a helyszínen a kutatás elindulása óta, az ottani törekvéseket a Rétsági Járási Hivatal vezetője, Dudás György is kiemelten kezeli. A hivatalvezető is elkötelezett a kutatás iránt, térségi kapcsolatrendszerének segítségével és közbenjárásával többször is sikerült már orvosolni különböző felmerült problémákat és a jövőben is a kutatást végzők segítségére lesz.
A Nógrád Megyei Kormányhivatal a természet- és környezetvédelmi ügyek terén hatósági feladatokat lát el, így az ilyen és hasonló kutatások célzott pénzbeli támogatása nem feladata, a szervezetnek erre nincs sem felhatalmazása, sem lehetősége.
A kutatást vezető Szenthe István elmondása szerint fontos, hogy ők nem a kalandot, hanem a közhasznú eredményt keresik ebben a munkában. A természetvédelmi hatóság megállapította, hogy nem víznyelőről van szó, tehát nem barlangban tűnik el a víz, a kutatás támogatásra nem méltó. Ezek után a saját kezükbe vették a sorsukat és a bánki önkormányzat, illetve a környékbeliek segítségével hozzáláttak a munkához.
A geológus elképzelése szerint az eltűnt patak vize egy, a mélyben lévő barlangba folyt. Céljuk, hogy ezt a barlangot megtalálják. Ehhez először geofizikai kutatást is végeztek – egy magáncég segítségével –, amely során kiderült, hogy a terület alatt üregek találhatóak. Miután megkapták a kellő engedélyeket, el is kezdtek egy kutatóaknát mélyíteni az eltűnt víz nyomában. Felmerül a kérdés, hogy miért pont itt?
– Itt mutatta meg magát a lehetőség, hogy a víz útját követve megtaláljuk a mélyben lévő üreget – mondta Szenthe István.
A faanyagból, szerszámokból és anyagi támogatásból álló magánadományoknak köszönhetően létrejött egy kis kutatóállomás. Ez alatt jelenleg huszonhárom méteren folyik a munka – a kutatók szabadidejében – immár több mint 260 munkanapja. Nap mint nap kihívásokkal kell szembenézniük, ezek egyikét például a mélyből, meleg vízből feltörő gázok jelentik. Minden leszállás előtt gyertya leengedésével ellenőrzik a levegő minőségét és szükség esetén mesterséges szellőztetéssel biztosítják a biztonságos munkavégzést.
Amikor ott jártunk, mi is leereszkedtünk a mélységbe, hogy lássuk, hogyan is dolgoznak a bánki kutatók. Miután megkaptuk az elengedhetetlen felszerelést – a gumicsizmát, a sisakot és az overállt – elindultunk a létrákon lefelé a mélybe. Kalauzunk, Szenthe István minden fontos szabállyal megismertetett minket és ügyelt a biztonságunkra.
Miközben méterről-méterre araszoltunk lefelé, olyan, a szakmában elengedhetetlen fogalmakat ismertünk meg, amelyeket a bányászok biztosan ismernek: ilyen például a járóosztály, a szállítóosztály vagy éppen a szállítás jelzései, ez utóbbi a rádió mellett nagy segítség a felszínnel való kommunikációban. Volt alkalmunk ezeket is kipróbálni, miközben belekóstoltunk a föld mélyén végzett munka nehézségeibe. Kézi erővel, hagyományos bányász eszközökkel végzik, csákány, ásó, lapát, vödrök és csörlő segítségével.
A bánki Szent Borbála Kutatóakna
Jelenleg huszonhárom méter mély az akna, ahol vízszintes irányban haladva nagyjából négy méternél tartanak a kutatók. Előfordulhat, hogy a víz útja ismét függőlegesen halad majd tovább, ami technikai nehézségeket okozhat, de nem szegi a kutatók kedvét. Négy év alatt ugyanis egyszer sem merült fel arra utaló jel, hogy az alapkoncepció hibás lenne. Nem kételkednek abban, hogy elérik a kitűzött célt és megtalálják a barlangot a mélyben.
Jó szerencsét! – búcsúztunk el egymástól.
Amennyiben támogatnák a kutatást, megtehetik a következő számlaszámon:
Bánk Önkormányzat számlaszám: 11741031-15452362
e-mail: [email protected]
Kiemelt fotónkat készítette: Bakos László, NMH