Salgótarján

2018.05.05. 11:24

Braun Miklós visszaemlékezései: utazások, tánc és sok más történés

A Nógrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület szervezésében mutatták be Braun Miklós táncpedagógus, koreográfus Tánc egy életen át című kötetét. Juhászné Kincses Helén igazgató utalt rá: e mozgásforma sajátos közlésmódnak számít, szavak nélkül beszél

Csongrády Béla

A címe – és ennek alapján témája – adott, műfaját azonban nem könnyű meghatározni Braun Miklós tizenkilenc fejezetet tartalmazó, csaknem háromszáz oldalas kötetének. Egyrészt olvasmányos önéletírás, másrészt tiszteletadás tanárainak, mestereinek, különböző csoportokban, együttesekben vele dolgozott munkatársainak, tanítványainak. De tekint­hető a táncművészettel kapcsolatos vallomásgyűjteménynek is.

Egy koreográfus ars poeticájából

Számomra a tánc mérhetetlen szabadságvágy, érzelmi sokszínűség, amiben benne van öröm, bánat, szerelem, gyűlölet és minden olyan érzés, ami emberi… A tánc mindig segít, ha háborog az ember lelke, ha jó kedve van, megszűnik a világ, nem létezik más, csak a zene, a mozdulat, a megnyugvás… Az üzenet, a közlés vágya, hogy van valami mondanivalóm a „világnak.” A legnagyobb tiszteletem a Kodály egyesületé, amely húsz éven át társam volt ebben a sokszor nagyon nehéz munkában. Ez a könyv róluk és nekik is szól.

Döntő mértékben azonban – a képanyag bizonyság rá – ez a kiadvány a megyeszékhelyi Kodály Zoltán Általános Iskolával való sokrétű együttműködésről, a szintén a jeles zeneszerző nevét viselő táncművészeti egyesület 1994 tavaszától 2014. április 25-ig, a jubileumi táncgáláig tartó időszakáról szól.

Braun Miklós pályaképe 1957-hez és egy budapesti XVI. kerületi általános iskolához vezethető vissza. Akkor és ott – negyedik osztályos korában – egy néptáncos szakkörben dőlt el a sorsa. Később tagja lett az ifjúsági szövetség központi művészeti együttesének, majd „átigazolt” a Magyar Állami Népi Együttes stúdiójába, amelyet nem kisebb személyiség, mint Novák Ferenc vezetett.

 

A katonai szolgálat letöltése után került Nógrád megyébe: Kállón lett a körzeti művelődési ház igazgatója. Akkor kezdte el hétéves táncpedagógusi tanulmányait, s ott fogott bele a palóc hagyományok gyűjtésébe is, csatlakozván a helyi és környékbeli (magyar és szlovák) tradíciókat őrző csoport munkájához. 1976-ban került Salgótarjánba, a József Attila Megyei Művelődési Központba, ahol a folklórral kellett foglalkoznia. Munkakörébe tartozott az egy évvel korábban megalakult Nógrád Néptáncegyüttes vezetése és a Palóc Szőttes című rimóci kulturális rendezvény, valamint a hollókői fesztivál támogatása is.

Egymás után kapta Egerből, Pécsről, Ózdról a megbízásokat, s részt vett a gyermekek részére Csepű, lapu, gongyola címmel meghirdetett televíziós népművészeti vetélkedő zsűrijében, és instruált Angliában is magyar együtteseket. Itthon pedig folytatta a koreográfusi és gyűjtőmunkát – mások mellett – Pesovár Ernő és Martin György segítségével. Felkérték a felvidéki Ipolynyék, majd Ragyolc csoportjának vezetésére is. Két évig a miskolci Avas Táncegyüttes művészeti vezetője is volt.

Nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy Magyarországot képviselhette a Zakopanei Nemzetközi Folklórfesztivál zsűrijének munkájában, s dolgozatai jelentek meg a krakkói egyetem évkönyvében.

S mindezek után következett az ének-zene tagozatú Kodály iskola, amely Nádasdi István igazgató vezetésével felkarolta a néptáncot is. Braun Miklós lehetőséget kapott arra, hogy az iskola Kaposi Ida vezette kórusával és a Torják Vilmos vezényelte városi szimfonikus zenekarral 1992 decemberé­ben bemutassa Daróczi Bárdos Tamás Betlehemes című művét. A premier mérföldkőnek bizonyult a kodályos évek útján. A táncművészeti egyesület szebbnél szebb eredményeket ért el.

Nyaranta Szlovákiában táboroztak, felléptek Belgiumban, Csehországban, Erdélyben, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban és Lengyelországban kétszer is. 2009-ben Zakopanéban a legmagasabb pontszámmal lettek fesztiválgyőztesek. Sőt, a leányok szépségversenyében és a fiúk betyártáncversenyében is salgótarjáni győzelem született.

Braun Miklós könyve feleleveníti ezen utazások, szereplések és a városi sportcsarnokban, illetve a József Attila Művelődési Központban megrendezett Kodály-táncgálák emlékezetes élményeit, szól a szakmai és emberi kapcsolatokról, barátságokról, különleges esetekről, történésekről. A könyvbemutatón az egykori táncos, ma már orvos dr. Tiszlaviczné dr. Karácsony Mária kérdéseire válaszolt a tanár úr. Jelen volt Gál István informatikus is, aki szintén táncolt a Kodályban. A Pro Arte és Prima díjas szerző megköszönte mindazok munkáját, akik részt vettek saját kiadású, reprezentatív küllemű kötetének szerkesztésében, megjelentetésében.

Kiemelt fotó: Braun Miklós számára a tánc mérhetetlen szabadságvágy, Fotó: Niederland Dávid

 

 

Ezek is érdekelhetik