A kovácsmesterség titkai: üllőn és kalapácson át a művészi tárgyakig

Elsősorban szakembernek és nem művésznek tartja magát.

– Gyerekkoromban nagyon sokrétű volt az érdeklődésem. A fémmel édesapám ismertetett meg, de a kezdeti időkben ellenérzéseim­ voltak a kovácsszakmával szemben. A középiskolában aztán ez megváltozott, mert ott hallottam először a díszműkovács-mesterségről, és arról, hogy fémből művészi dolgokat is lehet készíteni.

A legrégibb hiedelmek szerint a vas égi eredetű, az ég ajándéka az embereknek. Megmunkálása háromezer évvel ezelőtt kezdődött. Miután felismerték a vas szilárdságát, széles körben kezdték használni, fegyvereket és használati tárgyakat készítettek belőle. Birtoklása hatalmat és biztonságot jelentett. A kovács­mesterség már ekkor kialakult, hiszen aki rájött arra, hogy a felhevített vas alakítható, az már elkészíthette magának az első szerszámokat. A vasművesség az évszázadok alatt nem sokat változott, csak az eszközei tökéletesedtek és technikája finomodott.

Később Hatvanban egy díszműkovács mellett szereztem tapasztalatot, és hamar kiderült, hogy van érzékem a bonyolultabb fémtárgyak megalkotásához – mondta Szalai Zoltán, aki azt is hozzátette, hogy az apró művészi munkákat mindig kézzel csinálja, ha nincs hozzá megfelelő szerszám, akkor azt is elkészíti. Ennek köszönhetően ma már komoly szerszámkészlettel rendelkezik.

Az elmúlt években több egyedi munka is kikerült a kezei közül. Készített sárkánnyal díszített lámpát, lovakkal és pávákkal ékesített kapukat, szarvasmintás kandallórácsot és egy Kámaszútra-motívumokkal dekorált ágyat is. Ez utóbbit tartja egyik legkiemelkedőbb alkotásának.

– Az ágy ötlete már 15 éve megszületett, de nem hittem, hogy egyszer lesz alkalmam megcsinálni. A fekvőhelyet 17 darab, rézlapokra kidolgozott Kámaszútra-jelenet díszíti, a háttámlán további mintákkal. Nemcsak a motívumkincs volt újdonság számomra, de a réznek vassal való kombinációja is. Ez egy olyan szakma, amit élete végéig tanul az ember.

Az elmúlt évek alatt megszerzett tudás most teljesedik ki. Mindig magam előtt tolom fel a mércét, igyekszem bizonyítani, és néha keresem a kihívásokat. Mikor sok hagyományos kovácsmunka összegyűlik, akkor kikapcsolódás valami mást csinálni. Ez inkább pihenés, mint kötelesség. Pedig gyakran előfordul, hogy éjszakába nyúlóan dolgozom, képes vagyok órákig ­folyamatosan alkotni, hogy minél előbb lássam a végeredményt – nyilatkozta a kovács, aki kérdésünkre azt is elmondta, hogy a következő munkája egy kristályokkal díszített virágos csillár lesz, és nagy álma, hogy Alsótoldra egyszer fémből megformázott Toldi Miklós-szobrot készíthessen.

Kiemelt fotó: Készített sárkánnyal díszített lámpát, lovakkal és pávákkal ékesített kapukat is, Beküldött fotó