Akár több ezer esztendős technikával is készítenek másolatokat

Pár évvel ezelőtt kapták az első felkérést régészeti korú kerámiák újraalkotására, amivel azóta már többször is foglalkoztak.

– Általában régészek kérésére dolgozunk, de volt megrendelés egri hagyományőrzőktől és a hollókői vár berendezési tárgyai között is megtalálhatóak munkáink. Csináltunk már bronzkori, kora és késő középkori edényeket, de bronzkori állatfigurákat is. Az egyik legutolsó ilyen jellegű feladatunk a 16. századi metélt mázas kerámia volt. Ezeket az edényeket a XIV. Alföldi Fazekas Triennálé pályázati felhívására készítettük. Az idei évben a pályázat témája egy régi és ritkán használt díszítési technika újrafelfedezése volt, ennek a feltételnek pedig a bekarcolt, rátét- és bepecsételt mintás, metélt mázas kerámia tökéletesen megfelelt – közölte Bercsényi Tamás.

Hozzátette: nemcsak régészeti korú, de néprajzi kerámiákat is készítenek. A Műcsarnokban a Nemzeti Szalon idei kiállításán a Gyöngyös, Pásztó, Eger elnevezésű közép-tiszai kerámia darabjaival vesznek részt.

Hasznos utánzat

– Fontos a volt forma, alapanyag, soványítás, égetéstechnológia, díszítésmód és mázösszetétel pontos követése, hogy a végeredmény a legnagyobb mértékben megegyezzen az eredetivel. Ebben komoly munka van, hiszen ma már sok tekintetben más megoldásokat alkalmaznak. Jó dolog, hogy a régészeti kiállításokra kikerülhetnek az utánzatok, amelyek látványosabbak, mint ha töredékeket állítanánk ki. A múzeumpedagógiai foglalkozásokon nyugodtabb szívvel körbeadhatók, mint az eredeti darabok– mondta Tóth Balázs, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum régésze.

– A régebbi korok fazekasmunkáinak leutánzásában nagy segítség, ha van ép darab, vagy olyan megmaradt töredékek, amiket kézbe lehet fogni és méretet lehet venni róluk. Ez azonban ritkán fordul elő, mert a legtöbb esetben a régészek rajzai vagy interneten található képek alapján dolgozunk. Ez egy nagyon izgalmas, de nem könnyű feladat, hiszen meg kell próbálnunk az akkori mesterek fejével gondolkodni, és az akkori technológiai feltételek mellett – közölte Bercsényi Péter. Mint mondta, az edények megformázásának módszere nem változott az évszázadok alatt. A különbségek inkább az anyag minőségében látszódnak, hiszen manapság már géppel tisztított, míg régen durvább, közvetlenül a természetből bányászott agyagot használtak. Az égetés technológiája is sokat fejlődött, hisz a fatüzelésű kemencéket sok helyen felváltotta az elektromos működésű. A régi cserepeken látszódó kormos felületet például csak a fatüzelésű kemencékkel lehet elérni.

Az országban nagyon kevés keramikus foglalkozik ezzel a tevékenységgel.