Romhány pusztuló kúriái

A délnyugat-nógrádi nagyközség, Romhány központjában, alig egy „köpésre” egymástól két, egykori nemesi kúria található. A jobb szó talán az „árválkodik” lenne, miután mind a kettő üres. A Prónay család néhai otthona és a Laszkáry família korabeli „fészke” egyaránt igen romos állapotban van. A hasznosításukra a közelmúltban születtek ugyan tervek, de egyelőre késik a megvilágosodás.

Hegedűs Henrik – Sztranyovszky Béla

Romhány. Ahogy Szátok felől begurul az autóbusz Romhányba, jobb felé tekintve látjuk, jókora deszkapalánk feszül a Laszkáry-kúria kerítésén. A kapu zárva, egy résen keresztül kukkanthatunk be. „Inkább menjünk körbe” – szól a helyi viszonyokat jobban ismerő fotós kolléga, így az angolkerten keresztül, a hátsó fertály irányából közelítjük meg az épületegyüttest. Elszomorító látvány fogad. Rendkívül romos a ház, düledeznek a falak, kopott a bejárati oszlopsor, alig kivehető a homlokzaton lévő családi címer. „Nemrégiben itt jártam, az egyik kivert ablakon keresztül betekintettem, és abban a szobában a mennyezet is leszakadt. Biztos huncut kölykök játszadoztak a padláson, és az ugrálásuktól omlott be” – tájékoztat újra Béla.

[caption id="" align="aligncenter" width="1358"] A Laszkáry-kúria elszomorító képet mutat…[/caption]

Az udvar közepén jókora homok-kupac, mellette járdakövezéshez használatos fedlapok sorakoznak egymásra fektetve. A két cselédszárny is szörnyű állapotban van. A falakon firkálmányok.

Miközben szomorúan ballagunk ki a tágas parkon át, némi múltidézést teszünk. A Borovszky-féle, száz évvel ezelőtt megjelent Nógrád vármegye története című vaskos könyv Romhányt ismertető része bukkan elő az emlékezetből: „a Laszkáry-féle kúriát Sembery Márton építtette 1780-ban. Itt őrzik a Laszkáry család levéltárát. Van itt körülbelül 3000 kötetes könyvtár is”. Ma se levéltár, se könyvtár, csak romok, gaz, pusztulás.

[caption id="" align="aligncenter" width="1225"] Szörnyű állapotban van a Laszkári-kúria cselédszárnya is[/caption]

A Palóc Krónika régen megszűnt nyugat-nógrádi újság tizenegy esztendővel ezelőtti számába lapozunk bele. A cikkben az olvasható, hogy a rendszerváltás előtt a helyi termelőszövetkezet raktárként használta a kúriát, majd később a romhányi csempegyár mintaboltja működött e falak között. 2002-ben lett új tulajdonosa az épületnek, aki nagy terveket dédelgetett, amelyek azonban csak ötletszinten maradtak, pedig 2009-re egy olcsó szálláshelyet kínáló panziót létesítettek volna itt, ám a pályázatuk nem nyert, így az önkormányzat élt visszavásárlási jogával.

Azt már a községházán fűzi hozzá Vezér Attila, a falu polgármestere, hogy sohasem volt elegendő saját forrásuk a felújításhoz, főként akkor nem, amikor csődhelyzet fenyegette Romhányt. Ráadásul 2014-ig tárva-nyitva állt itt minden, el is loptak belőle ezt-azt, aztán a képviselő-testület hozott egy döntést, lakat került az ajtóra, kijavították a tetőt, hogy ne ázzon be az épület, lecserélték az összes vízelvezető csatornát. Ennyit tehettek.

[caption id="" align="aligncenter" width="1242"] A Prónay-kúrián csak a tetőszerkezet új[/caption]

– Érdeklődő mindig akad – folytatja Vezér Attila. – Néhány éve az Ipoly Erdő Zrt. is megkeresett bennünket, mondván a környéken igen jelentős vadászturizmus számára ez kiváló „támaszpont” lehetne, de nagyon régen nem kerestek már a további konkrétumokkal. Más vevőjelölt is adódott, de úgy éreztük, komolytalanok a szándékai. Természetesen mi nyitottak vagyunk, ha megkeresnek, és értékelhető ajánlatot tesznek, akkor a testület is minden bizonnyal rábólint az eladásra. A lényeg az, hogy nem maradhat sokáig ilyen ápolatlanul a Laszkáry-kúria, elvégre itt áll a község központjában.

Nem messze ettől a helytől, a szátoki út másik oldalán található a Prónay-kúria. Szemmel láthatóan kevésbé mostoha sors jutott ennek osztályrészül. A főépület és a két cselédszárny tetőszerkezetén vadonatúj a cserépsor, de a homlokzat többi része, a falak katasztrofális állapotban leledzenek. A kúria jelenleg magánkézben van, a tulajdonosnak csak ezekre a munkálatokra futotta az erejéből. Bár az elképzelések itt is határtalanok, keresnek cégeket a hasznosításra, reménykednek abban, hogy találnak is, most még kihalt a terület, egy árva lélek sem mozgolódott a kerítésen belül, noha a bejárati ajtót nyitva találtuk.

[caption id="" align="aligncenter" width="740"] Vezér Attila: az önkormányzat várja az ajánlatokat[/caption]

Összegezzük a tapasztalatainkat. Tizenegy esztendeje, amióta ez a téma legutóbb nyomdafestéket látott, vajmi keveset változott a helyzet. Miközben a nemzeti kastélyprogramba milliárdok vándorolnak, és sorra szépülnek ezek az ódon épületek – például a szécsényi Forgách-kastély –, addig a kisebb falvak egykori úrilakjai az enyészeté lesznek. Talán már nem sokáig, de az idő csak telik, telik