„Egyszer majdcsak észhez tér a világ!”

A „Palóc Hagyományéltető Napok” keretén belül múlt hét végén Jókai Anna Kossuth Nagydíjas író, a Nemzet Művésze is vendége volt Balassagyarmatnak. „Mit kezdjünk az életünkkel?”- szerepelt a meghívón az est címe, s valóban: az általános emberi kérdéseket és politikai aktualitásokat is felvonultató előadás jócskán nyújtott fogódzókat életfeladataink betöltéséhez.

Balassagyarmat. Nemcsak az úgynevezett, „nagy embereknek”, hanem mindenkinek megvan a saját küldetése” – hangzott el az esemény nyitó gondolata. Mindenki tud egy sóhajtásnyit hozzátenni a világhoz, azonban ma olyan közegben élünk, ahol a médiumok meg akarják mondani, mit tegyünk, miben higgyünk és milyen „példákat” kövessünk. Jókai Anna szerint így torz képet kapunk a sztárokról (ma celebeknek hívják ezeket a perc-emberkéket), a nőiségről (ma az újfeminista, félig-meddig szörnyeteg nőtípus a férfiban az ellenséget látja, holott a gonoszság nem a nemtől, hanem az embertől, annak jellemétől függ), a nyitottság és őszinteség fogalmáról.

A vendég mondandójának leghangsúlyosabb része a szerelem és házasság kérdéseit boncolgatta. Az írónő úgy véli, a mai világban megkérdőjeleződnek ezek az értékek, divat lett a „szingliség”, az emberek eleve nem hisznek a házasságban és a gyereknevelés szépségeiben, csak a nehézségeket látják. Utóbbiak természetszerűen léteznek, de nem mindegy, hogyan állunk hozzá a különböző helyzetekhez, „egymás terhét hordozzuk-e”, megnézzük-e a másik lelkét is, vagy csak saját érdekeinket látjuk.

A személyes sorsmorzsákat is felvillantó előadás a magyarság és Európa örök, valamint aktuális problémáival zárult. Jókai Anna szerint nagyon fontos a Jézus által hirdetett embertestvériség, de a honszerelem is, hisz minden nemzetnek megvan a saját feladata, amit nekünk kell gondoznunk: „hiszek abban, hogy Magyarországnak sorsa van, itt kell élni, itt kell halni, de nem a másik ember gyűlöletére, hanem magunk kiteljesedésére”– kanyarodott vissza a gondolatsor kezdeteihez.

Végül a műveiben is a szeretet fontosságát hangsúlyozó írónő Teréz anya lelkiségét idézte meg: ”minden nap vegyünk el egy cseppet a világ igazságtalanság-tengeréből”, hisz egy síró Isten van most felettünk, s mi nem vagyunk elég magasak, hogy letöröljük a könnyeit. „De legalább ágaskodjunk!” – zárta szavait.

Bellér Annamária – Hegedűs Henrik