Száz év történetébe vezet a csempegyári kiállítás Romhányban (fotók)

Szinte nincs olyan família szűkebb palóc pátriánk nyugati felén, amelynek otthonában ne lenne valamilyen berendezés a romhányi csempegyár termékeiből. Még a tavasz végén került a közvélemény elé a felhívás, hogy az üzem alapításának centenáriuma alkalmából a szervezők várják a különböző tárgyakat, relikviákat, fotókat a korábbi dolgozóktól, érintett családtagoktól, amit a későbbiekben a nagyközönség elé tárnak. Ez a pillanat most, szeptember közepén jött el és a gyűjteményt bárki megnézheti a Bereczki Máté Művelődési Ház nagytermében.

Nagyon sokrétű anyagot állítottak ki a rendezők. Rögvest a sarokban, az egyik tablónál Horacsek János kisplasztikáját tekintheti meg a látogató, ugyanitt az 1948-ban kinevezett igazgató, Kisztner János előtt hajt fejet a röpke tárlatrészlet. A tárgyak között láthatók még jellegzetesen megformázott cigarettatartók, makettek, fényképek serény asszonyokról, akik a kályhacsempéket készítik, különböző írások régi lapokból, mint a Nógrádi Népújság, vagy a Nógrád. Az egyik cikk pedig a kerámiák alkotásával kapcsolatban felteszi a kérdést, vajon művészet ez, avagy mesterség? A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum gyűjteményéből szintén érkeztek ide ideiglenesen ritkaságok, valamint nívódíjas sorozatok, burkolólapok, kályhacsempe darabok ugyancsak gazdagítják a színes kollekciót. 

A kiállításhoz ezen a napon megemlékezés csatlakozott. Ennek elején Vezér Attila, a nagyközség polgármestere köszöntötte a megjelenteket, többek között Tácsik Bálintot, a rétsági járási hivatal vezetőjét. Beszédében kiemelte, Romhány mindennapjaihoz szorosan hozzátartozik a csempegyár működése, hiszen rengeteg helybéli és a környék településein élő ember dolgozott itt az elmúlt évtizedekben. Petrás Arnold és Kovács Balázs történészek előadásában pedig részletesen megidéződött a múlt, gyártási módszerek és technológiák, illetve megannyi érdekesség, kuriózum. 

Az egyik ilyen anekdota szerint, amikor 1932-ben Gömbös Gyula miniszterelnök a turulmadárral díszített Rákóczi-emlékoszlop avatásán, papíron vásárolt emléktárgyat az üzemből, aztán ajándéknak tekintetve azt, elfelejtette kifizetni. Bezzeg egy kései utóda a második világháború után már  „leperkálta” az összeget ugyanezért. Természetesen nem maradt ki a sorból egy-egy régi munkatárs visszatekintése sem, ők is figyelemfelkeltő történetekkel fűszerezték az eseményt. A megemlékezésen dalcsokorral kedveskedett a Romhányi Dalárda férfikara.