Eladó a szlovák menyasszony

Annak idején, a múlt század hatvanas éveinek közepén néhány elszánt hölgy és férfiú elhatározta, hogy a hagyományok éltetése jegyében Bánkra hívja össze Nógrád megye szlovák ajkú lakosságát. Talán ők sem gondolták volna, hogy a kezdeményezés ilyen terebélyessé növi ki magát, és idén már a jubileumi, ötvenedik nemzetiségi találkozót tarthatják a festői szépségű tó partján.

Bánk. Július utolsó vasárnapja, délutáni hangulat Bánk központjában. A korábbi vihart és a kiadós záport csak néhány kövérebb tócsa jelzi az út mentén, meg az a fülledtség, ami rátelepedik a falura. Ahogy haladunk az evangélikus templom felé, egyre több, szépen felöltözött pár jön velünk szembe. Meg is állítjuk az első gyönyörű leányzót, érdemes elkészíteni a fotót, pompás, virágos menyasszonyi korona díszíti a fejét. Néhány lépés múltán újra buzgón kell kattogtatni a masinát, ezúttal a szügyiek kerülnek a lencse középpontjába. Ezt a pompás ara-fejdíszt érdemes hátulról is megtekinteni, a virágos fonatok szinte a derék közepéig zuhannak alá. De akadnak itt fekete menyasszonyok is! Odalépünk egy felettébb szemrevaló lányhoz, aki elárulja, Szarvasról érkezett, és dédszülei még ebben a viseletben jártak-keltek. A sötétebb árnyalatú ruházat pedig a Békés megyei, dél-alföldi szlovákságra felettébb jellemző – ennek bizonyságául kisvártatva a telekgerendásiak is elénk toppannak.

[caption id="" align="aligncenter" width="692"] Nagyszerűen mutattak a lakodalmi párok[/caption]

Mivel benn, a templomban javában zajlik még az istentisztelet, teszünk egy kört a környéken. Így botlunk a piliscsévi asszonyokba, akiknek először azt emlegetjük, hogy mi errefelé, Nógrádban leginkább a motokrossz-versenyeiről ismerjük a Budapesttől nem messze található községet, mire a hölgyek kissé összehúzva szemöldöküket, büszkén felelik, annál jóval mélyebbre nyúlnak arrafelé a nemzetiségi hagyományok, tessék csak eljönni hozzánk.

[caption id="" align="aligncenter" width="689"] Szlovák férfiak a tátrai népviseletben[/caption]

Miközben elindulunk, hogy a látványos folklór-menet követésére a megfelelő helyet elfoglaljuk a tópartra vezető úton, néhány tátrai népviseletbe öltözött férfiú jön velünk szembe. Mintás szakácskát-kötényt viselnek, buggyos ujjú ingük elöl csak mellközépig tart, fejükön szalagos kalapot hordanak, és a hegyi pásztorok elmaradhatatlan szerszámát, a hosszú nyelű fokost hanyagul vetik vállukra – a kelléktárból csak a fujara, a nagyméretű fúvós hangszer hiányzik, de bizonyára később az is előkerül.

[caption id="" align="aligncenter" width="563"] Főkötő-költemény a kislány fején[/caption]

Nincs azonban idő sokáig a tétova nézelődésre, mert felhangzik a muzsika, amit harsány énekszó követ, és az ötven daliás vőlegény karon fogva szeretett ékes menyasszonyát, méltóságteljes léptekkel elindul a víziszinpad felé. A magyarországi és a felvidéki szlovákság szinte minden tájegységéről érkezett párok vonulnak, s amint a teli (közel ezer fős!) nézőtér elé érnek, hatalmas tapsviharral és ovációval köszöntik e díszes felvonulás résztvevőit. A lakodalom főszereplői mögött a násznép gyalogol, táblán jelölve, kik hol őrzik híven a szlovák hagyományokat. Hamar megtelik a színpad előtti tér, füttyszóra a bánkiak ott, azon nyomban táncra is perdülnek, a helyi polgármester, Ivanics András széles mosollyal, buzgón ropja.

[caption id="" align="aligncenter" width="602"] Zenészek vezették fel a több helyről összeverődött „násznépet”[/caption]

A hivatalos köszöntőket követően, a folklór csoportok műsorának kezdetén elköszönünk a bánki forgatagtól, ami a sötét estig szórakoztatta a sok-sok érdeklődőt.

Hegedűs Henrik – Sztranyovszky Béla