El kell oszlatni a tévhiteket!

A vatikáni levéltári kutatások által jobban megismerhetjük a középkor végi magyar és európai mindennapi életet, a magyar forráskiadásokkal pedig azt a világban máig létező tévhitet is el lehet oszlatni, miszerint már a középkorban is létezett Szlovákia – ugyanis a szlovák kutatók saját kiadásaikkal ezt a tényt sugallják a világ közvéleményének.

„A II. világháború után régiónk összes országában létrejöttek ókortudományi intézetek, amelyek keretében a tudósok részint az ókor tanulmányozásának szentelhették magukat, részint a klasszika-filológia módszereivel saját népük múltját vallatták. Hazánkban ezt az intézményesülést akkoriban személyes ellentétek és a pártállam szempontrendszere egyaránt gátolták: olyan, nagy politikai befolyással rendelkező személyt ültettek az egyetemi katedrára, aki nem kívánta kiengedni a kezéből a tudományterülete feletti felügyeletet. Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére jött létre több évtizedes lemaradást pótolva a Klasszika-filológiai Kutatóközpont a Magyarságkutató Intézet keretein belül” – mondta a Magyar Nemzetnek Szovák Kornél klasszika-filológus, egyetemi docens, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának vezetője.

A klasszika-filológus szerint munkájuk társadalmi szempontból is fontos, hiszen az antikvitás alapos ismerete egyszersmind a hazai műveltség fontos mércéje is.

„A művelt magyarok kezébe olyan korszerű ismereteket kell adni, például az antik művek modern fordításai formájában, amelyek birtokában nem csak műveltségük tágul, és az irodalom, színház vagy a filmek élvezeti értéke is nagyobb lesz számukra, de döntéseiket is körültekintőbben és differenciáltabb szempontrendszer alapján hozhatják meg”

– fejtette ki a kutató.

Magyarország tekintélyes mennyiségű írott örökséggel rendelkezik, ami több szálon és több formában kötődik az antikvitáshoz. Szovák Kornél szerint

a forrásnyelvi ismeret gyorsan és jelentős mértékben visszaszorult a hazai oktatásban, a tudásterület fokozott hanyatlása, annak távlati pusztulása pedig a magyar kultúra súlyos vesztesége lenne.

Éppen ezért az új kutatóközpontban a szükséges módszertani és nyelvi ismeretek fenntartása és továbbadása, a görög és latin nyelven írott szövegek feltárása, karbantartása és publikálása mellett – műhelymunka formájában – utánpótlásképzéssel is foglalkoznak, ennek pedig fontos feltétele a fiatalok figyelmének felkeltése és pályakilátások nyitása számukra az intézmény keretei között.

„Munkatársaim egyik része a történeti Magyarország és a magyarság történetének ókori és középkori írott forrásainak feldolgozásával foglalkozik. Első lépésben számot kell vetnünk a forráskiadás helyzetével, mivel az osztrák államutód és az utódállamok a háborút követő évtizedekben ebben a tekintetben rendkívüli előnyre tettek szert: nagy állami támogatással tették közzé reprezentatív kötetekben az újonnan szerzett területük középkori előzményeire vonatkozó írott forrásokat. Így jött létre a Burgenlandi Okmánytár, a Szlovák Okmánytár, de az utóbbi években a romániai tevékenység is megélénkült. A világ ezekből a kiadványokból tájékozódva okkal gondolhatná – sajnos gondolja is –, hogy már a középkorban is létezett Burgenland és Szlovákia” – hangsúlyozta a kutatóközpont vezetője.

Elsődleges feladatukként egy forrásrepertórium összeállításával szeretnék dokumentálni azt, hogy a középkori Magyar Királyság forrásanyaga egységes egész, és nem szerencsés azt részeire szaggatni.

A számvetést köve­tően a nyomtatásban eddig kiadatlan vagy csak korszerűtlen kiadásokban rendelkezésre álló, és ezért kevesek számára hozzáférhető dokumentumok közzétételét tűzték ki célul.

„Rendkívül fontos a Vatikánban őrzött magyar vonatkozású források módszeres felkutatása is, ezektől remélhetjük ugyanis a középkor végi mindennapi élet alaposabb ismeretét. A vatikáni feltáró munka az egyetlen olyan kutatási terület, ahol a XIX. század vége nagy nemzedéke munkásságának hála egyelőre még némi előnnyel rendelkezik a magyar kutatás, de a szlovák történészek új generációja nagy erőfeszítéseket tesz ezen előny ledolgozása érdekében” – magyarázta Szovák Kornél.

Borítókép: illusztráció