Kézzel formált hagyomány

2018.06.18. 14:15

Európában már kihalt, Székelyföldön még élő népi mesterségeket kutattak fel

Öt évnyi kutatómunka révén harminc népi mesterséget tártak fel a Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken című kötetben.

A 370 oldalas, a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent könyvet dr. Kinda István néprajzkutató mutatta be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter megyei Könyvtárban. Mint a kötetbemutatóról beszámolót közlő Maszol.ro írja, a szakember rámutatott, hogy becsléseik szerint Kovászna megye lakosságának legkevesebb 0,5 százaléka, azaz több mint 1000 ember mesterfokon űz egy vagy több hagyományos háziipari foglalkozást, köztük olyanokat – a kézi tégla- és cserépvetés, a mészégetés vagy a szénégetés -, amelyek Európában kihaltak, ezért dokumentálásuk, megőrzésük és bemutatásuk fontos érdek.

A Háromszék és Erdővidék népi mesterségeinek és kézműves hagyományainak számbavételét célzó, értékfelmérő programot 2013-ban indították. A néprajzi kutatás során 43 élő foglalkozást dokumentáltak és 250 népi mester szakmai portréját és adatlapját készítették el, de megvalósult három régi műhely teljes eszközállományának fotódokumentálása, valamint tíz mesterségről készítettek dokumentumfilmet, amiket a www.mestersegek.ro háromnyelvű honlapon tettek közzé. A tervek szerint az elkövetkezőkben nemcsak Kovászna megyei, hanem Hargita és Maros megyei mesterek is bekerülnek a népi mesterek adatbázisába, ugyanakkor további mesterségbemutató dokumentumfilmek készülnek.

Fotó: Vargyasi Levente

A bemutatón dr. Pozsony Ferenc akadémikus rámutatott, hogy a háromszéki falvak lakossága a 20. század közepéig elsősorban helyi, természeti erőforrásokra építette életstratégiáját. „Az itt élő és munkálkodó mesterek a falvak tőszomszédságában lévő természetes anyagokat hasznosították: az ácsok, asztalosok, kádárok, kerekesek, szénégetők a közeli erdők faanyagát, a tímárok, szűcsök, cipészek a helyben tenyésztett állatok bőrét, a téglavetők, fazekasok, cserépkészítők a falvak területén található agyagot, a kőfaragók a legközelebbi kőbányák anyagát, a szövőasszonyok a helyben megtermelt kender, len és gyapjú szálait, a pékek és mézeskalácsosok a környéken megtermelt lisztet, burgonyát, mézet hasznosították”.

Pozsony Ferenc szerint hosszú távon éppen ezeknek az erőforrásoknak a megtartása, megőrzése, tulajdonlása jelentheti a mindenkori központi hatalomtól viszonylag független, autonóm székely élet, életvilág, társadalom, kultúra hosszú távú fennmaradását.

Borítókép forrása: www.mestersegek.ro / Vargyasi Levente

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!