Környezet és költészet

2018.05.30. 17:35

„A nyelv inkább elválaszt minket az állattól”

Serestély Zalán a kortárs szépirodalomról és az állatok megbecsüléséről mesélt.

Fiatal költő, próza- és esszéíró, eddig két kötete jelent meg. A székelyföldi származású, Kolozsváron élő költővel az Erdélyi Napló készített interjút.

A fiatal verselő elmondta, nem írónak készült, hanem biológusnak, mert állatokkal akart foglalkozni. „Az állatorvosláshoz viszont gyávának éreztem magam, a biológia még belefért volna. Ugyanakkor volt némi „szociológiai” valószínűsége annak, hogy mégis irodalmi pályára állok, anyai nagyapám például magyartanár volt, írt is, otthon pedig elég nagy könyvtár vett körül. Apám fizikus volt, sokat olvasott, és egy nagyobbacska könyvtárnak már a puszta ténye is arra kényszeríti az embert, hogy olvasson” – mesélte. A végül az író-költői pályát választó Serestély tizedikes korában önterápiás módon kezdett írni.

Példaképeket nem említett, bár bevallotta, hogy nagyra tartja Borbély Szilárd és Visky Zsolt munkásságát. „Van valami a lényemben, ami tiltakozik az ilyen emblémaválasztások ellen, mert nem őszinték, és beszűkítők volnának. Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok kortárs magyar irodalmat, hanem azt, hogy áttételesek és lekövethetetlenek a hatásmechanizmusai.”

A tíz éve vegetáriánus életmódot folytató költőt az állatokhoz fűződő kapcsolatáról is kérdezték. „A legnagyobb problémának azt látom, hogy az állat e globális kapitalista rendszerben termékszerűvé válik. Általában úgy gondolunk az állati húsra, mint termékre. Ez meg a tömeges kihasználásukat teszi lehetővé.” Serestély szerint az irodalom egyik feladata lehet „az állathoz való viszonyunk történetét újramondani, merthogy valójában egyáltalán nincs részletesen kibeszélve e hosszú együttlétezésnek a története.”

A költő bevallotta, hogy minden foglalkoztatja, ami nem emberi, de élő – mindennek az állatok is fontos részét képzik.

„A hús közös elfogyasztásának kérdése erősen kapcsolódik bizonyos hatalmi struktúrákhoz. A család meghatározásának a legmélyén valahol van egy olyan elv, miszerint az apa által végzett állatáldozás biztosítja a család koherenciáját, legalábbis abban a székelyföldi közegben, amelyben húsz éven keresztül éltem. Amikor kezdtem fölfedezni, hogy a húsfogyasztás hányféleképpen áll kapcsolatban a hatalomgyakorlás problémájával, akkor lassan elkezdett ez az állapot etikai és tágabb értelemben vett életpolitikai vállalásokkal telítődni számomra. Ami azzal folyatódott, hogy öt éve örökbe fogadtunk egy kutyát menhelyről, majd egy évre rá még egyet. Fontossá vált számomra ezeknek az állatoknak a helyzete. Utána azon gondolkodtam, hogy a szakmám az irodalom, és az nem lehet, hogy annak ne legyen köze e kérdéshez. A nyelvvel, illetve áttételesen az irodalmi nyelvvel kapcsolatos klasszikus koncepciók abba az irányba mutatnak, hogy a nyelv inkább elválaszt minket az állattól. A beszéd, az írás klasszikus értelemben olyan emberi jellemző, amely növeli az állat és az ember közötti távolságot. Közben azonban az irodalomtudományos gondolkodásban nagy fordulatok álltak be az állat tekintetében a 20. század második felétől: például a Jacques Derridáék által kezdeményezett, animal turnnek nevezett fordulat elég erősen hatott rám. Rájöttünk arra, hogy a nyelv nemcsak elmélyítheti a szakadékot, hanem arra is jó, hogy feltöltsük valamiképpen azt.”

Serestély Zalán

Kézdivásárhelyen született 1988-ban. Költő, próza- és esszéíró, a BBTE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézetének társult oktatója, az egyetem magyar science communicatore, A Szem társadalmi portál szerkesztője. 2014-ben feltételes átkelés címmel jelent meg verseskötete, 2017-ben Az állomás 3 kutyái címmel adott közre rövidprózakötetet, illetve ugyanebben az évben jelent meg Életmű és környezete. Jorge Luis Borges munkásságának kultúra- és ismeretelméleti, valamint hatalomkritikai vonatkozásai című monográfiája.

A borítókép forrása: Youtube

Ezek is érdekelhetik