Nem szabad kidobni a józan észt

2018.03.09. 17:34

Knoch Viktor a vb után dönti el, hogy folytatja-e a versenyzést

Az olimpiai aranyérmes gyorskorcsolyázó szerint Phjongcshangban a váltó minden tagja a legtöbbet hozta ki magából, és nagyon akarta a sikert.

Fábik

Fotós: Sóki Tamás

A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba, Knoch Viktor összetételű váltónkra most nem azért járnak mozgalmas napok, mert bő hét múlva utazik a rövid pályás gyorskorcsolyázók montreali világbajnokságára – olvasható a Vasárnap Reggel legfrissebb számában. Sokkal inkább visszafelé nézünk, a történelmi phjongcshangi olimpiai aranyra, amit nem lehet eléggé megünnepelni.

Igaz, hogy amikor a kvalifikációs sorozat záró állomásán nem jutottak be a döntőbe, és elúszni látszott a váltó olimpiai kvótája, azt mondta, hogy kész, vége, befejezte a versenyzői pályafutását?

Ez így nagyon bulváros megfogalmazás. Burján Csabival ültünk otthon a szállásunkon, nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal, és akkor annyit mondtam neki, hogy ha hazamegyünk, lehet, hogy abbahagyom. Mert mi a fenéért korizzak még?

Szerencsére a döntő eredménye úgy alakult, hogy a kazahok nem tudtak elénk kerülni a kvalifiká­ciós rangsorban, ezzel eldőlt, hogy megmaradt a kvótánk. Januárban aztán az Eb-n bronzérmes lett a magyar váltó, de még itt is kerültek homokszemek a gépezetbe. Mi a magyarázata annak, hogy az olimpia előtti egy évben szinte semmi sem úgy alakult, ahogy szerették volna, a kangnungi Jégarénában pedig minden összejött?

Az, hogy az olimpián nem hibáztunk. Amúgy az Eb-n már nagyon jó elődöntőt raktunk össze, és a döntőben is jól mentünk, de megint akadtak apró-cseprő hibáink. Az Eb ­mindenesetre feketén-fehéren megmutatta, hogy nem vagyunk rosszabbak, mint korábban voltunk, amikor világkupaversenyeket nyertünk. Sajnos az idei világkupákon nagyobbakat hibáztunk, és úgy nem lehet nyerni, ha az elődöntőben elesünk. Egyszer esett Csabi, egyszer én, míg Budapesten azért nem jutottunk döntőbe, mert a kanadaiak beugrottak elénk, Ádót (Liu Shaoang – a szerk.) felrúgták, és mégsem zárták ki őket. Szöulban pedig volt egy ­rossz húzásunk. Ám az olimpián mindegyikünk maximálisan odatette magát, fejben is erősek voltunk, és nagyon akartuk a sikert.

Most nyilván meg sem fordul a fejében a visszavonulás, huszon­nyolc évesen akár még a következő olimpiát is megcélozhatja.

Egyelőre csak a világbajnokságig nézek előre.

De hiszen az mindjárt itt van, a vb-t március közepén rendezik Montrealban!

Így igaz, utána leülünk a feleségemmel, és megbeszéljük, hogyan legyen tovább. A következő olimpiáig négyszer háromszázhatvanöt nap van, amit végig kell edzeni, és a mi sportágunk fizikálisan és mentálisan is embert próbáló. Egy még oly hatalmas siker után is, mint az olimpiai bajnoki arany, nem szabad kidobni a józan észt, a gondolkodást, és felelőtlenül kijelenteni, hogy megyek tovább. Annál azért idősebb vagyok, és intelligensebbnek tartom magam, hogy ilyet tegyek. Az biztos, hogy nálunk a huszonhét-huszonkilenc év a vízválasztó, amikor az emberek vagy azt mondják, hogy elég volt, vagy vállalnak még négy évet. A kanadai Hamelin most hagyja abba, harminchárom évesen.

A vb-nek hogyan ugranak neki?

Szeretnénk lendületből letudni, és a célunk ugyanaz, mint minden versenyen, a győzelem. Olimpiai bajnokként mi is lehetne más?

Koreában mekkora ünneplést csaptak?

A sajtókonferencia után még doppingellenőrzés várt ránk, azaz a töb­biekre, mert a váltónkból egyedüliként nekem nem kellett mennem. S bármilyen hihetetlen, az egész olimpián engem egyszer sem vittek el ellenőrzésre. Szóval az olimpiai faluban a csapatirodán volt egy kis közös ünneplés, majd utána a csapattal még külön is elmentünk kiereszteni a gőzt. Reggel ötre azonban már otthon voltunk.

Bár már régóta Budapesten él, változatlanul pécsi színekben versenyez, miként Burján Csaba is, vagyis az „aranyváltónk” fele. Mi a pécsi titok nyitja?

Jó kérdés, mindenesetre nem egy inkubátorból keltünk ki. Amikor Csabi igazából elkezdett felnőni, akkorra már felköltöztem a fővárosba. És nagyon szomorú, hogy Pécsen a mai napig nincs fedett jégpálya, a sportág haldoklik, mert ha egy évben csak négy hónapig van jég, úgy nagyon nehéz…

Hátha ez az arany hoz a városnak egy nagyon megszolgált jégcsarnokot.

Úgy legyen.

Borítókép: Páva Zsolt polgármester (b) átadja a Pro Civitate díjat Knoch Viktornak.

MTI Fotó / Sóki Tamás

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!