Marokkó tizenegyesekkel kiejtette a spanyol csapatot

Marokkó-Spanyolország 0-0 - tizenegyesekkel: 3-0
al-Rajjan, Egyetemvárosi Stadion, 44 667 néző, v.: Fernando Rapallini (argentin).Sárga lap: Száisz (90.), illetve Laporte (77.).

Marokkó: Jásszina Bono - Asráf Hakimi, Nájef Aguerd (Dzsáváf el Jamik, 84.), Romain Száisz, Nusszáir Mazrauj (Jahja Attiát-allah, 82.) - Azzedine Unahi (Badr Benun, 120.), Szofjan Amrabat, Szelim Amallah (Valid Cseddira, 82.) - Hakim Zijecs, Jusszef En Nesziri (Abdelhamid Szabíri, 82.), Szofiane Bufal (Abde Ezzalzuli, 66.).
Spanyolország: Unai Simón - Marcos Llorente, Rodri, Aymeric Laporte, Jordi Alba (Alejandro Balde, 98.) - Gavi (Carlos Soler, 63.), Sergio Busquets, Pedri - Ferran Torres (Nico Williams, 75.; Pablo Sarabia, 118.), Marco Asensio (Álvaro Morata, 63.), Dani Olmo (Ansu Fati, 98.).

Tizenegyesek:
Szabíri volt az első rúgó, a bal alsó sarkot választotta, Simón a másik irányba vetődött (1-0).
A csereként percekkel korábban beállt Sarabia a bal kapufa tövét találata el.
Zijecs félmagasan középre lőtt, Simón balra ugrott (2-0).
Soler nem túl magabiztosan a bal alsó sarok felé lőtt, Bono könnyedén hárított.
A szintén a tizenegyesekre beküldött Benun jobbra célzott, Simón védett.
Busquets jobb alsó sarok felé tartó kísérletét Bono kiütötte.
Hakimi Panenka-féle 11-ese alacsonyan hullott a kapu közepébe, Simón jobbra indult (3-0).

Marokkó másodszor jutott el a nyolcaddöntőig, míg a spanyolok 2010-es világbajnoki címük óta nem kerültek a legjobb nyolc közé. A két csapat ezt megelőzően háromszor csapott össze: az 1961-es világbajnoki pótselejtezőn idegenben és otthon is a spanyolok győztek, míg a négy évvel ezelőtti, oroszországi vb-n 2-2-es döntetlent játszottak egymással a csoportkörben.

Az ibériaiaknál Sergio Busquets 17. vb-találkozóján lépett pályára, ezzel beérte a spanyol csúcstartó Iker Casillas, Sergio Ramos duót. Ugyancsak a futballstatisztikákkal foglalkozó Opta adatai szerint a 18 éves és 123 napos Gavi lett a legfiatalabb kezdő futballista kieséses vb-mérkőzésen azóta, hogy Pelé 17 esztendősen és 249 naposan játszott az 1958-as fináléban.

Tapogatózó játékkal és spanyol mezőnyfölénnyel indult a találkozó, Luis Enrique együttesének rövid passzokra épülő játéka azonban nem tudott mit kezdeni a jól tömörülő afrikai riválissal. Huszonöt percet kellett várni az európai együttes első ígéretes lehetőségeire, noha kaput akkor nem találtak a spanyolok. Ezt követően a marokkóiak átlövésből és fejesből is veszélyeztettek, a szünetig azonban nem esett gól.

Az amúgy sem túl magas iram a második játékrészre még inkább visszaesett, a spanyolok meddő labdabirtoklása a pálya közepén többször is huzamos füttyszót váltott ki a nézőtérről. Marokkó egyértelműen a biztos védekezést helyezte előtérbe, ellenfele pedig nem tudta helyzetekre váltani mezőnyfölényét: a második 45 perc legnagyobb lehetősége Álvaro Morata alapvonalról keresztbelőtt labdája, illetve egy kapu elé érintés nélkül beívelt szabadrúgás volt...

A katari tornán így másodszor következhetett hosszabbítás, amelyben a spanyolok egyre inkább beszorították a fáradó marokkóiakat, akik előtt kontrából így is adódott esély a vezetés megszerzésére. Hiába igyekeztek döntésre vinni a továbbjutás kérdését a felek, Pablo Sarabia a 123. percben éles szögből a kapufát találta el, ezért a döntés a tizenegyesekre maradt.

Négy éve a spanyolok a nyolcaddöntőben tizenegyesekkel kaptak ki a házigazda oroszoktól, ezúttal pedig egy lövést sem tudtak értékesíteni. Így a története legnagyobb sikerét elérő Marokkó - Kamerun, Szenegál és Ghána után - negyedik afrikai csapatként jutott nyolc közé, elődjeihez hasonlóan rendes játékidőn túl.