Beárazva

Pajor-Gyulai László

Négyből kettő – mindenki ítélje meg maga, hogy ez milyen arány. Azt, hogy félig üres vagy félig tele van a pohár. A zalaegerszegiek és a kecskemétiek nyilván üresnek érzik, a fradisták és a debreceniek telinek, ami érthető, hiszen előb­biek csupán egy kört mehettek az Európa Konferencia Ligában, és kiestek, míg az utóbbiak állva maradtak. A Ferencváros gond nélkül, két győzelemmel, a Loki éppenhogy, tizenegyespárbajt megnyerve, de ez már nem is számít, a lényeg a továbbjutás. 

Az viszont már ennyiből leszűrhető, hogy a magyar futballnak itt van a helye. Sokan hajlamosak lebecsülni az Európa Konferencia Ligát, mondván, ez csak a harmadik számú sorozat a kontinensen, az UEFA azért találta ki, hogy befogja a futballban kisebbnek számító országok klubjainak a száját, amiben egyébként rejlik jó adag igazság, de hát mi – ha tetszik, ha nem – a klubfutballban a kisebb országok közé tartozunk.
Ez akkor is így van, ha a Ferencváros felfelé kilóg a mezőnyből, a tavasszal nyolcaddöntőt játszhatott az Európa-ligában, és most két rosszul sikerült meccs ­miatt küzd szintén itt a csoportkörért. A másik három magyar együttes, az előző bajnokság második és harmadik helyezettje, valamint a Magyar Kupa győztese szenvedett a lett, örmény és horvát ellenféllel megküzdve, ketten el is buktak, szóval nem állíthatjuk, hogy klubszinten többre lennénk hivatottak.

Kupakudarcok idején évtizedek óta visszatérő mondatok azok, hogy „bár minden héten ilyen intenzitású meccseket játszanánk, a magyar bajnokság nem készít fel minket ekkora kihívásokra”, mintha egyébként bárki is valaha megtiltotta volna a nemzetközi szintű iramot és küzdelmet a magyar pályákon.

Ugyanakkor tény, egy Wolfsburg, egy Bordeaux, egy Manchester United, egy Liverpool és hasonló klubok ellen ezekkel a magyarázatokkal nehéz lenne vitába szállni; a magyar bajnokság valóban nem vetekedhet semmilyen szempontból sem a topligákkal. 

Meglepő viszont ilyen nyilatkozatot hallani, olvasni a Kecskemét edzőjétől. Lóczi István ezen a két Konferencia-liga-meccsen irányíthatta az itthon ezüstérmes csapatot, mert az igazi vezetőedzőnek, Szabó Istvánnak nincsen pro-licence, és a kiesés után ezt mondta: „A magyar bajnokság nem készíti fel a társaságot ilyen magas hőfokú meccsekre.” Ne felejtsük el: a KTE nem topligás klubbal, hanem a lett ezüstérmessel szemben maradt alul. És ezzel a szakember csúnyán beárazta a mi bajnokságunkat, hiszen ezek szerint már a lettekénél is kevesebbet ér. Talán tényleg nem árt olykor ráébredni, hol is van a helyünk.