Igaz mese

Gyermekként soha nem gondoltam volna, hogy valaha majd kampányolni kell azért, hogy a kis lurkók olvassanak vagy éppen a szülők meséljenek nekik.

Megvan ennek a maga oka. Emlékszem, hogy amikor a nagymamámnál nyaraltunk az unokatestvéreimmel, elalvás előtt mindig olvasott nekünk mesét. Személyes kedvencem A kis gömböc volt, őszintén szólva nem tudom megmondani, hogy miért, de a mai napig szeretem. Aztán eszembe jut a szokásos óvodai napközbeni alvás, amikor szintén nem hajthattuk álomra úgy a fejünket, hogy azt megelőzően ne hallgattunk volna meg legalább egy, tanulsággal bíró mesét. Számomra érthetetlen, hogy a mai szülők inkább a tévé elé ültetik le gyermekeiket vagy valamilyen okoseszközt adnak a kezükbe.

Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyien tudják, milyen fontos az, hogy meséljünk a gyerekeknek? Alighanem elég kevesen, ha már különféle szervezeteknek kampányolni kell ezért. Pedig több tanulmány is kimutatta a mese jótékony hatását. Amellett, hogy fejleszti a szókincset, a képzelőerőt és az érzelmi intelligenciát, továbbá erősödik tőle a szülő-gyermek kapcsolat is. Nem feltétlenül kell könyvből olvasni, ha a szülő egy kicsit kreatívabb egy saját mesét vagy történetet is átadhat a gyermeknek, ami – akárcsak egy-egy kedves közös emlék – talán még szorosabbra fűzheti a köztük lévő köteléket.

Szóval, ne féljünk mesélni a csöppségeknek!