Világszerte letette névjegyét a salgótarjáni Pálfalvi Tamás

– Hogyan emlékszik vissza első találkozására a trombitával?

– Kisfiúként elsősorban a futball érdekelt, majd a szüleim noszogatására 1998-ban – kilencévesen – kezdtem el trombitálni a salgótarjáni ­Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolában. Az egyik tanár megjegyzésére – miszerint „trombitás szám” van – próbáltam ki először a rézfúvós hangszert. Először ajakrezgést végeztünk, majd a fúvókát, s végül a hangszert próbáltam meg életre kelteni. A legnagyobb meglepetésemre rögtön sikerült megszólaltatnom a trombitát, bár ennek ellenére többször is abba akartam hagyni a zenélést. Azonban a szüleim mindig azt mondták: ha elkezdek valamit, akkor ne adjam fel! A zeneiskolában Szabó István tanítványaként fejlesztettem trombitás képességeimet, majd 2002-ben a Lubik Imre országos trombitaversenyen bepillanthattam az idősebb trombitások repertoárjába. Ez sorsdöntő volt: akkor határoztam el, hogy én is trombitaművész leszek!

– A többévnyi szorgalom és kitartás meghozta gyümölcsét: világszerte megszólaltatta már hangszerét. Ki tudna emelni egy emlékezetes koncerthelyszínt?

– Nagyon sok dologtól válhat egy koncert különlegessé, szinte mindegyik hozzátett már valami pluszt az életemhez. Azonban elsőre egy zenekari tapasztalat ugrik be, ami kristálytisztán él az emlékeimben. Kilenc évvel ezelőtt New Yorkban töltöttem a karácsonyt, ahol a telt házas Carnegie Hallban adtunk ünnepi koncertet. Katartikus élményt adott! Emellett szép pillanat volt, amikor 2012 nyarán Japánban egy régóta dédelgetett álmom vált valóra azzal, hogy Richard Strauss Alpesi szimfóniáját eljátszhattam a színpadon. Ez a darab óriási kihívásnak számít a szakmában, elképesztő érzés volt…

– Hogyan értékelné az elmúlt esztendőt?

– A tavalyi szezonban egy turné keretében 16 európai állomáson játszhattam, amikből szerencsére szakmailag is sikerült profitálnom. A kemény munkának köszönhetően eljutottam odáig, hogy 2020-ra szinte tele van a naptáram, de már 2021 decemberére is van koncertidőpontom bejegyezve. A zene mellett a család a mindenem, így igazi utazás volt számomra édesapaként is helytállni. Az egyéves kisfiam mellett napról napra elképesztő élmények érnek, s a boldogságom májusban megduplázódik, ugyanis a feleségemmel ekkorra várjuk a kislányunkat.

– Örülne, ha a gyermekei is a zenének hódolnának?

– Szeretném, ha a gyermekeim is örömüket lelnék a zenélésben. A szüleim egykor engem is noszogattak a zenetanulásra, s jobban nem is alakulhatott volna az életem.

A zenei alapképzés elősegíti az agyműködést, intelligensebbé és kreatívabbá is formál. Csak előnyükre válhat…

– Mit hallgat szívesen a szabadidejében?

– Mindenevő vagyok, de jelenleg a nagy kedvencem Freddie Mercury. Éjjel-nappal hallgatnám!

– Milyen érzés visszatérni Salgótarjánba?

– A szüleimmel töltött rövid, de mégis együtt megélt pillanatok azok, amelyek mindig óriási lelki feltöltődést jelentenek számomra. Nagyon örülök, hogy a közelmúltban részese lehettem annak a hangversenynek is, amellyel a ­Váczi egy régi hagyományt élesztett fel. A kisfiam itt hallott először élőben koncertezni!

– Van mottója?

– Bármely szakmára vetítve igaz, hogy ha az ember el akarja érni a céljait, akkor a megoldást keresse és ne a kifogásokat!

– Gondolom, idén sincs megállj…

– Igazán izgalmas szezonnak nézek elébe! Februártól a Budapesti Fesztiválzenekar első trombitásaként is helytállok, akikkel júniusig folyamatosan turnézom. Az április kemény hónapnak ígérkezik: újfent visszatérek a Carnegie Hall színpadára, az In Medias Brassal nemzetközi mesterkurzust és V4 kamaraversenyt rendezünk, de Wuhanban és Hongkongban is fellépek. Az évad egyik fénypontjaként azonban a decembert várom, amikor is Prágában a cseh filharmonikusokkal Eötvös Péter Jet stream című darabját adhatom elő. Már most elkezdtem a felkészülést…

Világszerte letette névjegyét az ifjú trombitás

Pálfalvi Tamás a salgótarjáni zeneiskolát követően tanulmányait a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. Tamás egy ösztöndíj elnyerése után az USA-ban fejlesztette tovább zenei képességeit, s ez idő alatt a Nemzetközi Chicago Brass Fesztivál különdíját is kiérdemelte. Szólistaként 2008-ban debütált a Prága Filharmónia Zenekarral. Tamás a Fanny-Mendelssohn Förderpreis első nyertese volt, míg 2015-ben a Junior Prima díjat is megkapta. Egy éve tagja az In Medias Brass rézfúvós kvintettnek. Négy évvel ezelőtt megjelent szóló lemezét a Bajor rádió a hónap lemezének választotta. A Mecklenburg Zenei Fesztiválon az Év szólistája, a YAMAHA ösztöndíj nyertese. A 2017/18-as évad ECHO Rising Star résztvevője, valamint olyan világhírű zenekarok szólistája volt, mint a Los Angeles Philharmonic, a Salzburger Camerata és a Zürich Kamarazenekar.