Lépcsőházi vicc

Utólag még vicces is egy kicsit a dolog, bár amikor az események zajlottak, nem tudta értékelni az ember... Nos, az úgy volt, hogy az idők során elgyengült a bejárati ajtót behúzó rugó, nem zárta be az alul-felül üveges lépcsőházi nyílászárót. Ki is cserélték, ha nem is túl fürgén, úgy két évvel a rugós gond jelentkezése után. Csakhogy, miközben a szerelő dolgozott, kitörte a kapu felső üvegét. Mit volt mit tenni, nem maradhatott a helyén szilánkosan, a világ csúfjára, még balesetveszélyt is okozva. Üveget kellett cserélni. Ami közben sikeresen felpattogzott a padlóburkolat is a küszöbnél, úgyhogy az is cserére szorult.

Rendben el is kezdődött a munka, de közben sikeresen kitörték a kapu alsó üvegtábláját... Ami helyett persze másikat kellett beépíteni. Miután ez is lezajlott, jöhetett a burkolatcsere: ez már a száradással együtt többnapos, komoly művelet volt.

Valóságos műtét... Sikerült is szépen megcsinálni, sőt, mindkét ajtóüveg megúszta a kivitelezést. Rendben is volt minden, attól az apró esztétikai eltéréstől eltekintve, hogy a régi, tízszer tíz centis mettlachi burkolat helyett valami nagy, modern, színben eltérő lapok kerültek az aljzatbetonra.

Ami már apróság... Most már minden kész és jó lenne, ha nem lenne a kabaréjelenetbe illő fordulat. Talán már ki is találta a kedves olvasó: nem zár az ajtó, a sok kitámasztás miatt elgyengült az új rugó is…