A szent hegy kultuszát ápolják a környékbeliek

Elmondható ez a Dornyay Béla Múzeum baráti körének minapi soros összejöveteléről is, amelyen Kovács Péter a Karancs-kápolna a palócok szent hegyén című A kápolna és helyrehozatalának története alcímű kötetéről esett szó. A könyvnek Karancs­alján – a szerző lakóhelyén – volt az úgymond ősbemutatója, de indokolt volt más közegben, jelesül a megyeszékhelyen is beszélni róla, tekintve, hogy a kultikus hely köz­igazgatásilag Karancslapujtőhöz tartozik ugyan, de – mint az előszóban Kovács Péter találóan meg is jegyezi – „maga a kápolna a Karancs-környéki népek közös kincse.”

Kovács Péter könyvének érdeme az is, ami a végén olvasható. Felsorolja ugyanis a fő támogatókat, a gyűjtés során közremüködő, megszólaló tanúkat. Közöl egy listát a felhasznált irodalomról, a mellékletekben pedig közzétesz jó néhány dokumentumot, fotót, amelyeknek több mint illusztrációs értékük van. A Karancshegyi Szent Margit-kápolna kronológiája pedig hatalmas ívet fog át, az időszámítás előtti 1500-tól 2017. július 1-ig veszi számba a fontosabb dátumokat.

A salgótarjáni bemutatón nagy hangsúlyt kapott Szőllős Gézának, a Karancs-Kápolna Alapítvány néhai elnökének személye, aki az egyik legfontosabb szereplője, szenvedélyes pártfogója volt a – legenda szerint IV. Béla király leánya, Margit hercegnő által a 13. században állított, viszontagságos sorsú – kápolna helyrehozatalának, megőrzésének. Idén májusban, 82. életévében – alig néhány nappal Kovács Péter munkájának megjelenése után – hunyt el, de a kötetet magával vitte az örökkévalóságba. Az emlékezés szándékával hangzott el a múzeumi rendezvényen Takaró Péter tolmácsolásában a Karancson – Nógrád oltárán című vers, amelyet a költő, Sabján Ferenc, a Karancs Nagykanizsán élő szerelmese, Szőllős Gézának ajánlott.

Ezt követően szó esett a 11 év óta Karancs­alján, immár szeretett falujában élő Kovács Péter előéletéről, helytörténeti érdeklődésének kialakulásáról, Hetény János egykori győri katolikus pap Gyönyörű vonzalom című könyvének ihlető erejéről is.

A szerzőt végzettsége, nyugállományba vonulása előtti munkája a műszaki pályához, a gazdasági élethez kötötte, de mint kiderült: van érzéke, talentuma a humán jellegű kutatások, adatgyűjtő interjúk, s az ismeretek írásos formába öntése iránt. Sőt, ügyesen kezeli a filmfelvevő gépet is. Ezt igazolta a három általa készített – szép zeneszámokkal kísért – etűd is Karancsaljáról, a kápolnáról, illetve a zarándoklatokról. Az elsőnek – nyilván nem véletlenül – a Republic együttes Ezt a földet című dala adta.