Szokatlan játék

Aki valamilyen okból – sokszor pártpolitikai indíttatásból – nem szereti a magyar labdarúgást, az most szinte kivétel nélkül világgá harsogja ítéletét a közösségi oldalakon. A mieink ugyanis – mint mindenki tudhatja – az Európa-bajnoki bemutatkozó mérkőzésükön 3–1-re kikaptak a svájciaktól.

A vereség okait legtöbben elintézik néhány egyszerű szóval – nem tudnak focizni, illetve nem hajtottak a fiúk –, de még Marco Rossi is elveszik az olyan taktikai részletekben, hogy az ellenfél más hadrendben játszott, mint amit vártunk.

Aki azonban nézte a mérkőzést, az elég hamar észrevehette, hogy a mieink sem azt a játékot mutatják be, amelyet évek óta megszokhattunk tőlük. Fiaink a pályán szokatlanul távol álltak a svájciaktól, holott Rossi mester mindig a „távolságot” hangsúlyozza: olyan közel kell lenni az ellenfélhez, hogy ne legyen helye, ideje átlendülni támadásba. Ezt a váratlanul szabad mozgási lehetőséget aztán Tell Vilmos unokái könnyedén gólokra is váltották.

Ennél is feltűnőbb volt, hogy a magyar csapat alig-alig birtokolja a labdát. Feltűnt, hogy nincs meg a szokott összeköttetés a védekező és a támadó csapatrészeink között. Ennek pedig – nem szakértői megállapításaink, hanem népi megfigyeléseink szerint – az volt az oka, hogy Szoboszlai alig-alig lépett vissza a labdákért a középpályára, hanem tőle szokatlanul, a támadó harmadban, szinte álló helyzetben próbált focizni.

A magyar csapat karmestere, aki máskor az edzőmérkőzéseken is befutja az egész pályát, összegyűjti a labdákat, majd támadásba dobja társait, vagy egyéni rohamokkal tör be az ellenfél védelmébe, és gólokkal, gólpasszokkal vezeti diadalra csapatát, ezúttal szinte tíz métert is alig futott egy huzamban. Ez még akkor is így volt, ha – főleg a hajrában – látszott rajta a nagy akarás.

Gyanús, hogy Szoboszlai nem heverte ki a sérülését. Tehát: nem tud eleget futni. Őt viszont nem lehet pótolni, csak reménykedni, hogy még is lendíteni tud a mieinken néhány jó szabadrúgással és átadással, mint ahogyan tényleg ő adta be azt a labdát, amelyet Varga a hálóba fejelt.

De persze gondoljunk a jobbik esetre, hogy Szoboszlainak nincs semmi baja, csak a svájciak jól lefogták. S reméljük, hogy a németek és a skótok ellen már a szokásos klasszisjátékát nyújtja! Nos, ha igen, akkor még nincs veszve semmi!