Testi és szellemi értéket is ad a Kagami-ryú japán harcművészet, amely Salgótarjánban is elérhető (fotók)

– Mióta foglalkozik ezzel a harcművészettel?
– Immár 27 éve foglalkozom harcművészettel. Középiskolás koromban kezdtem el edzeni még Mátrafüreden. Egyszer a testnevelés óránkon harcművészeti bemutatót tartottak nekünk, amelyre azonnal jelentkeztem. Eleinte nem voltak vele hosszú távú céljaim, egyszerűen csak hasznos időtöltésnek tartottam az egészet. Aztán az évek során az életem természetes részévé vált.

– Mit kell tudni erről a harcművészetről?
– A Kagami-ryú egy japán szamuráj hagyományokat ápoló harcművészeti iskola. A hatékony pusztakezes technikákon kívül több fegyverrel is gyakorolunk. A legfőbb eszközünk a katana típusú szamurájkard, de jártasságot szerezünk a nunchaku, a sai villa és a tonfa használatában is. Ezekkel az eszközökkel nem azért tanulunk meg bánni, hogy kárt tegyünk velük másokban. A rendszeres gyakorlással, a technikák csiszolásával a személyiségünket is fejlesztjük. A kagami szó magyarul annyit jelent: tükör, vagy példakép. A begyakorolt technikáinkkal tükröt tartunk magunk elé, célunk pedig az, hogy példaképpé, mesterré váljunk, majd mesterként helytálljunk.

– Mióta van Salgótarjánban ilyen edzésforma?
– Húsz éve kezdtem el oktatni a megyeszékhelyen. Az évek során több városban, például Balassagyarmaton, Szécsényben, Egerben, Ózdon és Losoncon is volt csapatom. Salgótarjánban és a szlovákiai Füleken jelenleg is minden héten tartok edzéseket.

– Milyen hatása van testre és szellemre ez a harcművészet?
– A test edzése mellett a személyiség, a szellem fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetünk. A gyakorlás kitartásra, szorgalomra és alázatra nevel. Az edzéseinken odafigyelünk a kölcsönös tiszteletre, nagyon fontos a mester-tanítvány viszony. Ezen kívül kulcsfontosságú, hogy nem csak a dojo, azaz az edzőterem falain belül képviseljük ezeket az értékeket, hanem így is éljük a mindennapjainkat. Fontos hozadéka a rendszeres edzésnek a fizikai felkészültség is. A harcművészeti edzések a kondíciót és a mozgáskoordinációt kiválóan fejlesztik, de fiatalon is tartanak.

– Miért javasolja ezt a sportágat?
– Fizikálisan frissen és egészségesen tartják az embert az edzések, de hatékony önvédelmi technikákat is el lehet sajátítani. Gyakran már ez is elég egy konfliktushelyzet megoldásához. Az edzések során emellett kiváló közösség alakul ki. A közös cél és erőfeszítés összekovácsolja a csapatot. Az évek, évtizedek alatt rendkívül szoros barátságok kötődnek. Úgy tudunk együttműködni az edzőtársainkkal, mint egy család.

– Ha már a családról beszélünk, hogyan lehet összeegyeztetni az edzéseket a családdal?
– Néha nem könnyű, ugyanis a hét szinte minden napján van edzésem. De úgy ahogyan nekem, a családom életének is a részévé vált a harcművészet. Mindhárom gyermekem velem tart az edzésekre. A 17 és 15 éves fiaim ugyanolyan lelkesedéssel öltenek edzőruhát, mint a 11 éves lányom. Büszkeséggel tölt el, hogy ők is ezzel foglalkoznak és az, hogy fontosnak tartják azokat az értékeket, amelyeket a harcművészet ad.

– Mit tart a legfontosabb feladatának?
– Az elmúlt közel három évtized legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mindvégig hiteles maradjak önmagam és mások előtt is. Egy mesternek nem csak szakmailag, hanem emberileg is példát kell mutatnia. Fontos, hogy a jelleme és a személyisége is követendő legyen. Az értékeket kifelé is közvetítenünk kell. Az élet minden területén, a nap 24 órájában arra kell törekednünk, hogy valódi példaképként viselkedjünk.