Életműdíjat kapott a kiváló salgótarjáni sportoló

Mint már korábban beszámoltunk róla: a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség múlt heti Tájfutó Gáláján az év tájfutója címet a Salgótarjáni Dornyay SE élversenyzője, Mag Viktória, míg edzője, Sramkó Tibor Kiváló Utánpótlásedző elismerést vehetett át.

Az elmúlt hétvégén egy, a fővárosban tartott sajtótájékoztató keretén belül újabb nógrádi tájfutó szakember és szeniorversenyző, a salgótarjáni származású Dr. Zentai László a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetségben (IOF) több cikluson át végzett munkájáért az MTFSZ életműdíját jelentő Skerletz Iván-díjat kapta. Az érintett a díjat a budapesti IOF ún. High Level Event Seminar-jára érkezett Henrik Eliassontól vette át, aki egyben az IOF igazgatója is.

A nemzetközi szakági értekezleten a közeljövőben IOF világversenyt rendező országok, illetve versenyrendezők képviselői voltak jelen (2024 magyar lebonyolítású tájfutó Európa-bajnokság, 2025-ben Trail-o világbajnokság (Szlovákiával közösen) és 2027-ben a Veszprémben megrendezendő tájfutó világbajnokság) – tudtuk meg a díj átvételét követően a 65. életében járó salgótarjáni (zagyvapálfalvai) származású, a Bolyai Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE-n térképészként végzett Dr. Zentai Lászlótól, akit ezután az elismeréséről kérdeztük.

– Gratulálunk az életműdíjhoz! Mióta képviseli hazánkat a nemzetközi sportági szövetségben (IOF)?
– Előzményként annyit szeretnék elmondani, hogy az IOF 1961-ben alakult. Magyarország egyike volt a tíz alapító országnak, igaz ekkor még önálló hazai szövetség nem volt, ez csak 1970-ben alakult meg, amelynek élén Skerletz Iván, mint főtitkár állt egészen az 1996-os haláláig. Korábban egyetlen magyar tag volt az szövetség elnökségében, méghozzá Monspart Sarolta, aki 1982-1994 között hat cikluson át vett részt az elnökség munkájában. Amikor 1994-ben leköszönt, fontosnak gondolta, hogy legyen magyar képviselet az IOF-ben és én lényegében az ő javaslatára, de persze az MTFSZ támogatásával lettem a Térképbizottságnak a tagja.

– Az eltelt évek során aztán egyre magasabb feladatokkal bízták meg.
– Időrend szerint 1996-2000 között voltam a Térképbizottságban az ISOM2000 projekt egyik felelőse, majd 2002-ben már a bizottság vezetője lettem. A 2006-os IOF közgyűlésen az MTFSZ javasolt az IOF elnökség tagjának és eddig hét cikluson és 18 éven át voltam az elnökség tagja. A 2016-tól érvényes alapszabálynak megfelelően 2024-ben lejár a második négyéves ciklusom.

– Ezek szerint befejezi az IOF-ben való tevékenységét?
– Úgy terveztem, hogy igen. Hasonlóan velem együtt 2024-ben ér véget az IOF jelenlegi elnökének, az észt Leho Haldnának is a mandátuma. Viszont a leköszönő elnök és az elnöki pozícióra pályázó személy megkért arra, hogy maradjak. Ezt viszont csak akkor tehetem meg, ha magasabb pozícióra pályázom.

– Mi lenne ez a pozíció?
– A szabályok szerint minden tagországnak csak egy tagja lehet az elnökségben, de az elnökségben már lényegében nem a saját országuk érdekeit képviselik, hanem a nemzetközi tájfutó sportért dolgoznak. Ennek fényében úgy döntöttem az alelnöki pozícióra fogok pályázni. Ez amúgy egy önkéntes feladat, itt a tisztségviselők pénzt nem kapnak, az üléseken való részvétel költségeit a küldő ország fizeti, a kiküldetésében végzett feladatok költségeit (pl. díjátadás az IOF versenyein) az nemzetközi szövetség fizeti. Időközben az MTFSZ is jelezte, hogy engem javasol alelnöknek. A választási folyamat kétlépcsős lesz, viszonylag bonyolult, de megpróbálkozom a tisztség elnyerésére, még annak ellenére is, hogy alapszabály szerint az elnökségben mindkét nemet legalább 2 fő kell, hogy képviselje és kell, hogy legyen két nem európai tag is.

– Professzor úr ! Mit tudhatunk az Ön versenyzői pályafutásáról?
– A hetvenes években Zagyvapálfalván bátyám révén ismerkedtem meg a tájfutó sportággal, majd innen több társammal együtt a Nagybátonyi Bányászhoz, Szarka Sándor kezei alá kerültünk. Ifjúsági korosztályban aranyjelvényes sportoló voltam, a Bolyai Gimnázium színeiben pedig országos középiskolai bajnoki címet szereztem. Később a Pásztói SE II. osztályú felnőtt sportolója lettem. Az ELTE-re kerülve a Tabáni Spartacus, illetve már szenior korban, a Hegyisport Szentendre tájfutójaként eddig a csapatársaimmal több országos bajnoki címet, dobogós helyezést értünk el.

– Idén munkahelyén, az ELTE-n, eléri a nyugdíjkorhatárt. Hogyan tervezi a jövőt?
– Jelenleg a Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet igazgatója vagyok. (2020-ig tanszékként működtünk és tanszékvezető voltam, 2005 óta folyamatosan). Igazgatói megbízatásom 2024 szeptember végéig tart. A jogszabályok szerint (a korom miatt) újabb ilyen megbízatásra már nem pályázhatok. Az ELTE oktatási rektorhelyettese is vagyok 2017 óta folyamatosan (előtte 2007 és 2010 között már betöltöttem ezt a feladatkört). Jelenlegi rektorhelyettesi megbízatásom 2025 nyarán jár le, utána szintén a korom miatt, már nem tölthetek be ilyen pozíciót. 2003-2007 és 2012-16 között az Informatikai Kar tudományos dékánhelyetteseként is tevékenykedtem. Eközben 2011-2019 között a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) főtitkára majd 2019-23 között az ICA egyik alelnöke voltam. Professzorként a dékán támogatásával és a rektor engedélyével még 70 éves koromig lehetek főállású közalkalmazott. Úgy tervezem, élek majd ezzel a lehetőséggel!