Belépés nélküli távolugrás nem lehet a jövő útja

Felettébb érdekes felvetést olvastam nemrégiben az Eurosport televíziós csatorna internetes honlapján. A cikk szerint a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kezdeményezi a belépés eltörlését a távolugró versenyszámban. Indoklásul Jon Ridgeon, a szervezet vezérigazgatója kifejtette, a tavalyi budapesti szabadtéri világbajnokságon az ugrások harmada érvénytelen kísérlet volt, ami csökkenti a téthelyzetet és időpocsékolásnak minősül. Helyette egy úgynevezett elugrási zónát hoznának létre, és a lábfej pontos helyzetétől számítana a mérés. Ezzel minden ugrás jó lenne, és a szövetség vezetőinek értékítélete szerint ez növelné a versenyek feszültségét, izgalmát, erősítené a rivalizálást.

Jómagam immár negyedszázada veszek részt versenybíróként atlétikai diákolimpiai viadalokon, ahol a gyerekek számára a távolugrásban ilyen húsz-huszonöt centiméter széles elugrási zónát alakítanak ki, tökéletesen tudom tehát, hogy éppen annak érdekében tesznek így a testnevelők, hogy a rendszeresen nem gyakorló fiatalok ne szenvedjenek hátrányt. De profik között ez elég nevetséges ötlet. Nem véletlenül jelentette ki Carl Lewis, a szám négyszeres olimpiai bajnoka, hogy ennél jobb áprilisi tréfát is hallott már. Az egykori világklasszis hozzátette, éppen a rohamok „kicentizése” miatt a távolugrás az egyik legnehezebb válfaja az atlétikának, és ezzel a tervvel éppen a nehézséget vennék ki belőle. Úgy fogalmazott, az ötlet olyan, mintha kosárlabdában azért váltanának nagyobb kerületű gyűrűre, mert sok dobás kimarad.

Kedves Carl, teljesen egyetértek. Márpedig ha a sportág valaha volt egyik legnagyobb alakja ekképp vélekedik, érdemes alaposan megfontolni a szavait, és nem felelőtlen szabálymódosításokat végrehajtani. Egyszóval a belépés nélküli távolugrás semmiképpen sem lehet a jövő követendő útja.