Kérdéses a somoskői cipőmúzeum jövője

Ahogy Csintalan Samu a Nemzeti Sporton megjelent publicisztikájában fogalmaz, eladóvá vált a somoskői Bazalt panzió. Ez a tény nem igazán a szállás, hanem a tulajdonosa, Angyal János miatt érdekes. A salgótarjáni ugrógála megálmodója, megteremtője, sokáig fenntartója, majd elengedője a magyar atlétika különös alakja. Maga is volt atléta, élvonalbeli hármasugró, akinek 1974-ben elért 15.32 méteres legjobbját ma már a női szakág legjobbja, a venezuelai Yulimar Rojas jobb napjaiban lazán túlugorja, de ezen maga Angyal János is csak nevet.

A salgótarjáni ugrógála megálmodója, megteremtője, sokáig fenntartója, majd elengedője a magyar atlétika különös alakja. Maga is volt atléta, élvonalbeli hármasugró, akinek 1974-ben elért 15.32 méteres legjobbját ma már a női szakág legjobbja, a venezuelai Yulimar Rojas jobb napjaiban lazán túlugorja, de ezen maga Angyal János is csak nevet.

A korszakalkotó ötlet Salgótarjánban öltött először testet, ahol bevitték az atlétikát a városközpontba. Angyal János és munkatársai a városka főterén gumiszőnyegekből összeállított nekifutóból, szivacsokból szabályos ugrószektort alakítottak ki, és a legjobb hazai versenyzők részvételével elrajtolt az ugrógála. A gyakorlatilag egyutcás településen nagy tömeg gyűlt össze a látványosságra, közöttük biztosan akadt olyan is, aki csak ingázó autóbuszára várt, tény azonban, hogy sokan ott ragadtak, és testközelből élvezték az atléták mutatványait. Használható filmfelvétel is készült az eseményről, az abból összevágott kétperces összefoglalót pedig az atlétikai pályán szövődött barátság ernyője alatt Angyal elvitte a Telesport szerkesztőségébe, az azóta sajnos már elhunyt Gyulai Istvánhoz. Az anyag adásba került, Gyulai pedig folytatásra biztatta a kezdeményezőt.

Az első igazán nagy durranás 1990-re tehető, amikor a magasugrás friss spliti Európa-bajnokát, a jugoszláv Dragutin Topicsot sikerült Salgótarjánba csábítani. Onnantól kezdve érdemes nagyobb lépésekkel haladni a történelemben, az időközben a nemzetközi szövetség főtitkárává avanzsáló Gyulai erőteljes közreműködésével egyre nőtt a Karancsaljára érkező ugrósztárok száma. A nyári csúcsszezon zárásának számító szeptemberi ugrógálának 1999-ig adott otthont a városközpont, amelyet aztán Angyal János – némileg kényszerből – felköltöztetett a Somoskői vár tövébe, ahol megépült az ország egyik legkorszerűbb ugrópályája. A rendezvényen 2010-ig tartó története során öt földrész 36 ország atlétája vett részt, köztük 15 olimpiai és világbajnok, többüknek pedig nemcsak a történelmi környezet miatt maradnak emlékezetesek a „várjátékok”: 2001-ben ott búcsúzott az aktív versenyzéstől a magasugrás világcsúcsát (245 cm) ma is őrző kubai Javier Sotomayor, 2006-ban pedig itt érte el 203 centis eredményét Blanka Vlasic, amellyel a horvát atlétanő sokáig harmadik volt a versenyszám örök világranglistáján.

A tündérmese megszakadása természetesen sokaknak örök szívfájdalom, a 76 éves Angyal János azonban úgy érezte, a sok tekintetben megváltozó körülmények közepette már nem képes megteremteni a hasonló versenyek rendezéséhez elengedhetetlen anyagi hátteret. Emlékeit azonban átmenekítette az általa működtetett Bazalt panzióban létesített sportereklye-múzeumba, az ugrógála cipőmúzeumába. A tárolókban az évtizedek során a versenyen megforduló atléták által „ott felejtett” eszközök találhatók, olyanok, amelyek segítségével összesen 77 világrekordot értek el, 54 világbajnoki címet és 18 olimpiai bajnokságot szereztek. A számsornál is erőteljesebb viszont azok szimbolikus jelentősége, hiszen a sport szerelmesei számára szinte kultikus élmény kézbe venni Sotomayor, Austin, Bubka, Iszinbajeva vagy Kosztadinova csukáit, amelyek mellett „betolakodók” is helyet kaptak. Például a vágtázófenomén Usain Bolt cipője.

No de mi lesz a cipőmúzeummal? Miért ne kaphatna helyet a cipőmúzeum a világbajnokságra épült, de hosszú távon annál sokkal többre hivatott Nemzeti Atlétikai Központban? A NAK „békeidőben” egyfajta várfunkciót lát el. A világ első, mindenki előtt nyitott stadionja pedig, ahol köztes időben a felső karéjon futni, sétálni, erőt fejleszteni, napozni lehet, szinte kínálja magát a somoskői múzeum utódjaként.