Több mint három évtized után visszavonul a rutinos salgótarjáni kapus

– Az egyik hazai meccs előtt búcsúztatta el az egyesület és a csapattársai. Meghatódott?
– Inkább mosolygós, vidám hangulatú búcsúként éltem meg. Utána volt nehezebb, a lelátón ülni végig a meccs alatt.

– Hogy került az életébe a sport?
– A kézilabda szempontjából első – és eddig egyetlen – fecske vagyok a családban, meg úgy igazán a sport szempontjából is. A Beszterce-lakótelepen nőttem fel, oda jártam általános iskolába, sporttagozatra. Ott atletizáltam is, de igazából a kézilabda volt mindig az első számú, azt folytattam tovább a Madách Imre Gimnáziumban is, ahova szintén sporttagozatra jártam. A kézilabdát még általános iskolában Szabó Attila és felesége, Éva néni kezei alatt kezdtem, sokat köszönhetek nekik.

– Milyen csapatokban játszott?
– Egész pályafutásom alatt végig helyi játékos maradtam. Sok egyesületnek – például Öblös Faipar KC, Háromkő Takarék, Madách DSE, Kábel SE, Strandépítők KC – köszönhetem, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan játszhattam.

– Miért esett a választás a kapus posztra?
– Kezdetben mezőnyjátékos voltam, szerintem nem sok sikerrel. Lehet, ha nem megyek be a kapuba, már rég nem is kézilabdáznék. Hetedikes voltam, amikor az akkori kapusunk iskolát váltott és megüresedett a posztja. Nem nagyon kapkodott a helyért senki, én viszont szerettem volna kipróbálni, és szerencsére "beváltam". Nyilván másabb erőnlétileg, fizikai kontakt szempontjából, de számomra egyszerűen csak így volt természetes, az volt a helyem, ott éreztem jól magamat. Gyakran hallottam azt a mondást, hogy "aki kapusnak áll, azzal valami baj van fejben", de én nem így gondolom.

– Milyen eredményeket, helyezéseket emelne ki a pályafutásából?
– Az NB I/B volt a legmagasabb osztály, ahol játszottam, nyilván ezt nagy sikerként élem meg, de ugyanolyan örömmel gondolok a 2016/17-es szezon NB II-es harmadik helyezésére, vagy akár a tavalyi szezonra, ahol csak egy ponttal maradtunk le a dobogóról. Mindig a csapat érdeke volt fontos számomra, ha nekem mondjuk jól ment a játék, de kikaptunk, akkor csak a vereséget éltem meg, a saját teljesítményem úgymond semmit nem jelentett utólag. Viszont, ha ki kell emelnem a pályafutásomból eredményeket, amikre büszke vagyok, mindenképpen szeretném a különdíjakat is megemlíteni. Szerencsére sok volt ezekből, de a legutolsó, ami nagy örömmel töltött el, hogy 2021-ben a Strandépítők KC legjobb női felnőtt kézilabdázója lettem.

– A strandkézilabdában is szép sikereket értek el.
– Viszonylag későn kezdtem el strandkézilabdázni, és nem gondoltam, hogy így az életem részévé válik az is. Teljesen más homokban védeni, az egész játék jellege is eltérő, így mindig mondogattam, hogy nekem ez nem megy, én terem kapus vagyok. Szerencsére az elmúlt évek eredményei végül nem ezt mutatják. Ilyenek például a magyar bajnoki ezüst, a Magyar Kupa bronz, a szlovák bajnoki arany, a magyar bajnokság legjobb kapusa különdíj, vagy a Bajnokok Tornája bronzérem.

– Miért most döntött a visszavonulás mellett?
– Pár éve már foglalkoztatott a gondolat, hogy ideje abbahagyni... Ennyi év után, egy ilyen döntést sok dolog befolyásol. Száz százalékig most sem voltam biztos benne, de egyszer meg kellett húzni a vonalat. Lehet, hogy lett volna még 1-2 jó évem, de azt semmiképp nem akartam megvárni, hogy a teljesítményemben csalódva búcsúzzak el. Mindig nagyon maximalista és kritikus voltam magammal szemben a pályán. Emellett szerencsésnek mondhatom magamat, mert sikerült ennyi évet megúsznom komolyabb sérülés nélkül, de a korom miatt már ezt a rizikót is figyelembe kellett vennem. Voltak kisebb sérülések, amikből nagyon nehezen épültem fel a folyamatos megterhelés mellett. Teremben már csak szurkolni fogok, strandon még meglátjuk mit hoz a jövő.

– Mivel foglalkozik még szívesen szabadidejében?
– Az elmúlt másfél hónapot, mióta nem kézilabdázom, még annyira nem fogtam fel, pihenőként élem meg. Nem szeretnék ellustulni, a mozgás maga mindig fontos volt számomra, hiszen eddig szinte egész életemben sportoltam. Amikor lehetőségem engedi biciklizek, de tervezem a heti rendszerességű kondizás, saját testsúlyos edzés bevezetését is. Szabadidőmet a gyermekeimmel, családommal és barátaimmal töltöm, de természetesen a hazai meccseken ott leszek a nézőtéren és szurkolok a Strandépítők csapatainak.