Arany fokozatú minősítésben részesítették a Salgótarjáni Pedagóguskórust

Ennek az az oka, hogy a jól megválasztott, kifejező Múlt – jelen – jövő című bemutatójuk úgymond minősítő programnak bizonyult.  A kórusalapító Virág Lászlóról elnevezett hangversenyteremben megtartott koncerten a pedagóguskórus a komoly kihívásának megfelelően állította össze háromrészes, úgymond „versenyprogramját”.

A minősítésre szánt repertoár első számát Giovanni Gastoldi (1554–1609) késő reneszánszbéli, korai barokk itáliai zeneszerző Örvendj a bóknak című számát mutatták be olasz nyelven. A következő mű Randall Thompson (1899–1984) amerikai komponista Hallelujája volt, amely 1940-ben a háború hatására íródott, és a szöveg a címszó ismétléséből áll.

A harmadik produkció Kocsár Miklós Kossuth-díjas alkotó, a nemzet művésze Hegyet hágék című archaikus népi imája volt, amely Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményéből származik. A hangverseny további részében – mintegy ráadásként – a pedagóguskórus egy huszadik századi olasz szerző Giovanni Acciai Lé boa a műzik című kvartettjét adta elő, majd Csenki Imre (1912–1998) ugyancsak Kossuth-díjas művész Cigányélet címmel komponált etnikai gyökerű szerzeményével is szórakoztatta a közönséget. Szólót énekelt Márkusné Kovács Nelli.

Felvidéki vendégek is érkeztek a salgótarjáni koncertre

Mint már többször is előfordult, a pedagóguskórusnak ezúttal is vendége volt a magyar nyelvű füleki Melódia Női Kar, amely a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola tanára, Makainé Simon Katalin szakmai irányításával tevékenykedik. Az ő műsorukban szerepelt például Bartók Béla Ne hagyj itt! Maros Rudolf Háros felől, vagy a szlovák Ivan Hrusovsky A hideg szél süvített című műve. A koncerten közreműködött Matuz Csilla, a vendéglátó intézmény művésztanára, aki az orgona és a zongora mellett a csembalót is mesterfokon szólaltatja meg. Ez alkalommal Dietrich Buxtehude (1637–1807) dán–német alkotó C-dúr prelúdium, fúga és ciaccona című művét adta elő. Az orgonista szerzőt 1705-ben Lübeckben a fiatal J. S. Bach is meghallgatta.

Ez az élmény hatással volt Bach fejlődésére is. A hangverseny keretében fellépett a bátonyterenyei művészeti iskola igazgatója, Kerekes Gábor (klarinét), akit Farkas Diána kísért zongorán. Bartók Béla Este a székelyeknél című művét, illetve Henri Lemoine (1786–1854) francia szerző keringőjét játszotta el. 
A minősítést a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége) megbízásából a Kecskemétről érkezett – egyébiránt salgótarjáni gyökerű – Durányik László zenetanár, felsőfokú kórusvezető, muzikológus és Farkasházi Dávid zenekar- és kórusvezető, a fővárosi Szent István-bazilika karnagya, a zeneakadémia doktori képzésének hallgatója – végezte.

Arany fokozatú minősítést szerezett a nagy múltú salgótarjáni kórus

Véleményük – amelyet természetesen meg is indokoltak – szerint a pedagóguskórus arany minősítést érdemelt ki. Az újabb sikeres szereplésből értelemszerűen nagy részt vállalhat magára Baárné Dicse Zsuzsanna karnagy, aki lassan harminc esztendeje, konkrétan 1995 óta áll a mintegy harmincfős kórus élén művészeti vezetőként.

A füleki Melódia ezüst fokozatú minősítésben részesült. A tartalmas, rendkívül információgazdag és mindemellett hangulatos műsorvezetést ezúttal is a vendéglátó kórus egyik legaktívabb tagja, Boros Ágnes vállalta magára. A délután, kora este hangulatára jellemző módon kellemes színfoltnak bizonyult, hogy mindaddig, amíg a zsűri tanácskozott, a két kórus közösen szórakoztatta magát és a hallgatóságot olyan jól ismert számok eléneklésével, mint a Tavaszi szél vizet áraszt, az Éljen minden bájos szép lány, az Által mennék én a Tiszán ladikon vagy A csitári hegyek alatt… Sőt, esetenként többen a közönség soraiból is bekapcsolódtak az együttes éneklésbe…