Mára már Nógrádban is feledésbe merült a húsvéti hagyományok jelentős része

Virágvasárnapnak a barkaszentelés mellett egy másik hagyománya is volt. Ezen a napon kiszét hajtottak, szalmából bábut készítettek, amelyre minden asszony adott egy ruhadarabot. A bábut a falun kívül elégették, majd a patakba dobták. Ezzel jelképesen minden rosszat és betegséget kivittek a településről. Visszafelé zöld ágakat törtek, ami a bőséget, a termékenységet, illetve a jólétet szimbolizálta. Benkoné Horkay Tünde azt is elárulta, hogy ezt a hagyományt a Medvesalján még a közelmúltban is éltette a Rakonca Néptáncegyüttes, és ő maga is megismertette azt a füleki magyar tanítási nyelvű Mocsáry Lajos Alapiskola diákjaival, ahol több mint húsz éve tanít.

– Régen szokás volt, hogy húsvétvasárnap ételszentelést tartottak. A sonkából, a kalácsból és más finomságokból, amit hétfőn fogyasztottak, egy kosárba kisebb mennyiséget pakoltak, és elvitték a templomba, ahol megszentelték azt. Amikor hazamentek egy főtt tojást annyi felé vágtak, ahányan a családot alkották, majd megették azt. Ez az összetartozást jelentette – fogalmazott Benkoné Horkay Tünde, hozzátéve: – Azok a lányok, akik kevesebb hímes tojást készítettek, nagypénteken írták azokat. Közben arra gondoltak, akinek ajándékba szánták, hiszen szerelmi üzenetet is hordozhattak egyes darabok.

A hímes tojást a hímek kapták az életet adó vízért cserébe, amitől a lányok szépek és termékenyek lettek. Egy termékenységvarázsló szimbólum. A hímes tojásokat általában közvetlenül húsvét előtt, a nagyhéten készítették, abban az időben ugyanis nem lehetett üres, kifújt tojást adni. Ebben az esetben elvesztette volna a jelképét: az élettelenből élő válik. Ezért régen megfőzték a díszíteni kívánt darabokat. Mint mondta: a férfiak által gyűjtött tojásokat elfogyasztották. A kisebb fiúk sokszor labdadobó játékokat játszottak azokkal, azért, hogy megtörjön a héja és megehessék. Sok helyen ezért nem maradtak meg a díszítmények motívumai.

– Régen a hímes tojásoknak fontos üzenete volt a faluközösségekben. Sajnos mára, ahogy más szokásoknál is megfigyelhető, elvesztették a jelentőségüket. A szimbólumok is változtak az idők során, hiszen ma már nem azért készítjük azokat, hogy elfogyasszuk, csupán dísztárgyakként tekintünk rájuk – ismertette a népi kézműves.