Az ihlethozó

Már egészen régóta odáig vagyok a festészetért – ha azt a megközelítőleg tizennégy évet hosszú időnek lehet nevezni –, sőt én magam is rendszeresen szoktam különböző témában és stílusban alkotni. Alapvetően az expresszionista, illetve impresszionista festők művei és technikái szoktak a leginkább megihletni, de világéletemben a kedvenc alkotóm Munkácsy Mihály volt, aki határozottan nem ezeket az előbb említett irányzatokat képviselte. Az ő stílusa a romantikus realizmus, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti vonalak. Hatása vitathatatlan: alkotásai számtalan művészt inspiráltak már, és a mai napig képes ösztönözni, motiválni ifjú és gyakorlott festőket egyaránt.

„Vannak művészek, akiknek a neve mintegy összeforr egy-egy nemzetével, Hollandiáról Rembrandt, Flandriáról Rubens, Spanyolországról Velázquez, Angliáról Turner jut azonnal eszünkbe, ha festészetről van szó. Hasonló tekintélye van mind Magyarországon, mind a környező országokban Munkácsy Mihálynak” – olvasható a Székely András szerkesztette Munkácsy – magyar mesterek című könyvsorozatának fülszövegében, amellyel én magam is egyet értek. A hazai festészet egyértelműen egybeforrt Munkácsy Mihály nevével.  Valódi öröm töltött el, amikor értesültem róla, hogy Nógrád vármegyében is kiállítanak 2024-ben Munkácsy műremekeket a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban. Természetesen a tárlat megnyitóján is ott voltam, és megcsodáltam a fantasztikus festményeket.