Új kötet jelent meg Gaál Istvánról: tovább gazdagodott a tarjáni múzeum gyűjteménye (videó)

Gaál István salgótarjáni mivoltát legközvetlenebbül a Gyökerek című Bartók-­film dolinkai részletével igazolta. Ezekből következően nem volt véletlen, hogy a művész 2007-ben bekövetkezett halálát követően életművének tárgyi emlékeiből – főként leánya, Gaál Réka adományai révén – a mátraaljai településen állandó kiállítás jött létre. A gyűjteményt – természetesen támogatással, összefogással – elsősorban Shah Gabriella művészettörténész gondozta.

Nevezett 2010-ben a helyi Dornyay Béla Múzeumba került, 2013-tól pedig az intézmény igazgatójaként dolgozik. Fentiek alapján természetes, hogy amikor Pásztó önkormányzata 2021-ben – az ottani emlékszoba felújítása, átrendezése miatt – felajánlotta a gyűjteményt a salgótarjáni múzeumnak, itt örömmel fogadták és azóta is őrzik, sokoldalúan ápolják a művész emlékét. E folyamat a minap egy újabb jelentős állomáshoz érkezett: dr. Shah Gabriella és Shah Timor szerkesztésében megjelent ugyanis egy impozáns kivitelű kötet Gaál István címmel.

A kiadvány közönség előtti bemutatóját nagy érdeklődés övezte a Dornyay múzeumban, ahol a két szerző beszélt az előzményekről, a rendkívül szerethető egyéniségű Gaál Istvánhoz fűződött kapcsolatukról, mondhatni barátságukról, a könyv tartalmáról, illetve a megismertetésével kapcsolatos tervekről is.

Felmerült, hogy 2001-ben Zalán Vince jelentette meg Gaál István krónikája című munkáját, amelyen még a főszereplő is jelen lehetett és elmondhatta a mindig végtelen szerénységről tanúskodó gondolatait. Elhunytát követően a Gaál István Egyesület és a Sodrásban Alapítvány igencsak aktívnak bizonyult az emlékőrzésben. Nagy szerepük volt – Pásztó és Tar önkormányzata, valamint Becsó Zsolt országgyűlési képviselő mellett – támogatóként ezen új kiadvány életre hívásában is.

A bemutatón hangsúlyosan esett szó arról, hogy Shah Timor – mint a múzeum fotográfusa, illetve mint filmkészítő operatőr és rendező – miért tekinti példaképének Gaál Istvánt, akitől annak idején szó szerint is sokat tanult. A szakmai fogásokon túl mindenekelőtt az emberekkel, a művészetekkel szembeni alázatot. Érdekes, hogy erről a névről először Indiában hallott az akkor már régen Magyarországon élt afgán származású Shah Timor. Az ottani filmfőiskolások beszéltek róla nagy tisztelettel és köszönettel. De hasonló a presztízse Itáliában és más nyugati országban is. Nem véletlen, hogy 1995-ben tagja volt a híres Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének is.

Shah Gabriella örömmel erősítette meg a közönség előtt is, hogy a Közép-Európai Kulturális Intézet a múzeumnak ajánlotta fel a náluk őrzött fotókat, és Gaál Réka is a közgyűjtemény rendelkezésére bocsátotta édesapja teljes fotó­gyűjteményét, amely révén a múzeum immár nyolcezer Gaál-fotóval rendelkezik.

A feldolgozásban az intézmény több munkatársa is részt vett, illetve a továbbiakban is folytatja majd ezt a tevékenységet. A könyvről szólva Shah Gabriella azt is elmondta, hogy céljuk főként az életmű össze­foglalása volt: azaz számba venni és sok képpel, filmillusztrációk, hiteles dokumentumok, köztük a díjak, elismerések felsorolásával, közzétételével áttekinteni és egyre inkább közkinccsé tenni Gaál István nemzeti értéket képező életművét. A bemutatón sok szó esett Gaál István pályatársáról, közeli barátjáról, Sára Sándorról is, akivel közös filmes nyelven beszéltek.

A tartalmi kérdések mellett a szerkesztő méltatta a formát, illetve Nyisztor János igényes tervezőmunkáját is. Mindezen érdemek birtokában most már az a feladat, hogy minél több emberhez, közösséghez – főként fiatalokhoz – jusson el ez a tanulságos, immár megkerülhetetlen kötet.

A bemutatón a közönség soraiból szólt Gaál Istvánhoz fűződő emlékeiről Herczegné Varga Ilona, a pásztói Mikszáth gimnázium egykori igazgatója és Perényi Anna képzőművész, az iskola volt tanára. Mindketten – nem mellesleg a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány képviseletében is – azt a közvetlen kapcsolatot hangsúlyozták, amely Gaál Istvánt a tanulóifjúsághoz fűzte. Olyan tapsot, mint ő, senki más nem kapott a diákság részéről.