Művészeti tradíciók kerültek a nyugat-nógrádi alkotótábor középpontjába

Mint több résztvevővel – élükön Orbán György festőművésszel, a Balassi Bálint Asztaltársaság elnökével és Krasznai Gyula Nagyorosziban élő költővel – való beszélgetésünk során kiderült, hogy a nem kis mértékben Handó Péter író, illetve Krasznai Gyula költő ötleteire és Brunda Gusztáv, az asztaltársaság egyik alapítója javaslatára összeállított programnak főként az ihletforrás jellege domborodott ki és a konkrét alkotómunka későbbre halasztódott. 

Az első nap a figyelem a drégelypalánki látnivalókra – mindenekelőtt a Szondi-szarkofágra – koncentrálódott. Szondi György 1552-ben 146 katonájával hősként védte a várat a sokszoros török túlerővel szemben s ezzel örökre kivívta az utókor megbecsülését. Ebben a szellemben készítette el 1983-ban az alkotást Kő Pál szobrászművész – akinek Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ előterében látható József Attila-reliefje – is. A szarkofágnál a Szondi Vitézei Hagyományőrző Csoport vezetője, a várkapitánynak titulált Lukács Ákos korabeli öltözetben mesélt az akkori harcművészetéről, a mű keletkezéstörténetét pedig Brunda Gusztáv személyes emlékei alapján elevenítette fel. Természetesen elhangzott Arany János Szondi két apródja című verse is, jelesül Zsibói Gergely költő, salgótarjáni gimnáziumi tanár felolvasásában. A drégelypalánki Vasút utcában az alkotók ellátogattak az 1987-ben elhelyezett Kassák-emléktáblához is, minthogy ott sokat időzött az 1887-től 1967-ig élt avantgárd költő. A rá emlékezés jegyében telt az első este is, minthogy többen is – Handó Péter, Madár János és Márton Lajos – felolvasták Kassák Magányos fa a parton című versét, amelynek mondandóját, gondolatait ki-ki a maga módján értelmezte.

A következő nap programja Mikszáth falujához – ahol a Horpácsi Európa Pihenő Központban volt a szálláshelyük is – kötődött. A nagy palócon kívül más irodalomtörténetileg jelentős személyekre – Mauks Ilonára, Nagy Ivánra és Szontagh Pálra – is emlékeztek. Sajnos már az elődök között kellett említeniük az egykori asztaltársasági tagot, Marschalkó Zsoltot is. 

A táborlakók örömmel konstatálták, hogy a múzeumként funkcionáló Mikszáth-kúria zárva van, s minden bizonnyal felújítják azt. A táborlakók jó néven vették, hogy meglátogatta őket a helyi polgármester, Molnár Zoltán és felesége is. Sok új ismerettel gazdagította a hallgatóságot Végh József diósjenői helytörténész Nyugat-Nógrád irodalmi hagyományai című előadása, amelyben – más hírességek sorában – szó esett az alsópetényi Werbőczy Istvánról, a keszegi Madách Máriáról a Tragédia-költő nővéréről, Huszár József helyi földbirtokos feleségéről, a Kisecsethez is köthető Buttler János egri várkapitányról, Mikszáth Különös házasságának főhőséről és nem utolsósorban a Nagyorosziban született balassagyarmati festőművész Réti Zoltánról.