Mesterséget vittek a salgótarjáni színpadra a Zenthe művészei

Az angol színművészetet több vonatkozásban megújító szerző két évszázadon átívelt hosszú munkássága közepe táján, 1893-ban vetette papírra e művét, amelyet hazánkban 1910-ben mutatott be az akkori Magyar Színház, s azóta is fel-feltűnik különböző hazai társulatok repertoárján. A címszerepben az elmúlt évtizedekben – mások mellett – olyan kiválóságok léptek fel, mint Mezei Mária, Tolnay Klári, Pécsi Ildikó, Béres Ilona, Tordai Teri, Udvaros Dorottya.

Nyilván az éppen tizenegy éves Zenthe Ferenc Színház abbéli döntésében is – hogy bemutatja ezt a darabot – nagy szerepet játszott az a tény, hogy színészei között tudhatja a tavaly óta immár a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, Vándor Évát, aki ugyancsak hitelesen, magas színvonalon képes megjeleníteni a nem mindennapi személyiségű, sorsú amazont, akinek a különös helyzetéből vezethető le az egész történet.

Elsőként azonban nem vele, hanem leányával, Vivie Warrennel ismerkedik meg a néző. Éppen vakációzik egy London környéki nyaralóban, amikor váratlan vendég érkezik Praed építész, a mama régi barátja személyében. Örömmel gratulál a lánynak abból az alkalomból, hogy kiválóan szerepelt Cambridgben az egyetemi matematikaversenyen. Már a beszélgetésükből kiderül, hogy a leány meglehetően praktikus szemléletű, az alkalmat pedig arra szeretné kihasználni, hogy Praedtől megismerje anyja korábbi életét, amiről mit sem tud a kollégiumi elszigeteltsége miatt. Erre azonban éppen Warrenné megérkezése miatt nem kerül sor. 

A sajátos öltözetű, túltengő temperamentumú asszonyság egy másik barát, a dúsgazdag Sir George Crofts társaságában jön meg. Utóbbi azonnal szemet vet Vivie-re és faggatni kezdi az építészt, hogy mit tud a lány apjáról. Hamarosan felbukkan a nyaraló kertjében Vivie udvarlója, a helybeli tiszteletes, Gardner alaposan eladósodott fia, Frank és az apa is, aki hasztalan óvja fiát ettől a kapcsolattól. Innentől kezdve felgyorsulnak az események, s a vendégek távozása után hangos szóváltásra kerül sor anya és leánya között: mindketten saját életfelfogásukat akarják elfogadtatni a másikkal. 

Kiderül, hogy Warrenné egy szegény asszony törvénytelen leánya volt, s míg tisztességes testvérei nyomorogtak, a rossz útra tévedt nővére meggazdagodott. E példát követve lépett ő is a prostitúció útjára, s élelmes vámszedője lett ennek az erkölcstelen világnak. Vivie kénytelen-kelletlen elfogadja anyja magyarázatát s közel kerül hozzá érzelmileg mindaddig, amíg meg nem tudja a teljes igazságot. Azt, hogy Crofts a jelenben is pénzestársa Warrennénak, sőt az is kiderül, hogy a tiszteletes nemcsak Franknak, hanem a lánynak is az apja. Vivie azonnal szakít anyjával és udvarlójával, Londonba utazik, saját lábára áll, amennyiben egy ingatlanközvetítő iroda statisztikusa lesz. Anyja még egyszer meglátogatja, hálátlannak nevezi a lányát, aki viszont képmutatónak tartja felmenőjét. Vivie önszántából egyedül marad, s életét az erkölcstiszta munkára kívánja alapozni. 

A Zenthe színház vállalkozásának – Nádasdy Ádám fordításában – sikerült az író mondandóját teljes vértezetében érvényre juttatni. Ez mindenekelőtt Susán Ferenc korrekt, a ma emberéhez szóló rendezésének köszönhető, de ebbéli törekvésében játszótársai is jó partnereknek bizonyultak. 

A férfiszerepekben egyaránt hiteles Baksa Imre, Erdélyi Gábor, Harmath Imre és Pásztor Máté is. 
A középpontban azonban értelemszerűen a két hölgy alakja áll. Vándor Évának ez már a többedik jutalomjátéka Salgótarjánban s a pályakezdő, tehetséges Hege Veronika is jól érzékelteti Vivie magyarázható hangulatváltozásait. A díszlet- és jelmeztervezői munka ezúttal is Pallós Nellit dicséri, jól alkalmazkodik a kamaratermi feltételekhez. Bárki ötlete is volt, szerencsének bizonyult a korabeli Londonról – Vivie új lakhelyéről – bejátszott vetítés is. Dramaturgként Sándor Zoltán, konzulensként Deés Enikő járult hozzá a közönség tetszését elnyerő összhatáshoz. 

A dráma utolsó jelenetében a lány – többek között – azt mondja: Jobb, ha az ember egyértelműen kijelöli a pályáját, és azon végig is megy. Én a te helyedben anyám, talán ugyanezt csináltam volna, de azt nem, hogy élek egy emilyen életet és hiszek egy amolyanban. Lelked mélyén szabályos polgárasszony vagy. Ezért mondok most búcsút neked…Vivie az íróasztalán megtalálja Frank levelét, végigolvassa, itt-ott fölnevet egy furcsa kifejezésen, és hangosan reagál: És Isten veled, Frank.