Mikszáth Kálmánra emlékeztek Nógrád-szerte és a fővárosban is

A Mikszáth Kálmán Társaság 2007 óta minden évben koszorúzással emlékezik az íróra január 16-i születésnapján. Ma is a Kodály Zoltán Általános Iskola előtti szobornál tartották meg az immár hagyományos, salgótarjáni programot, ami az intézmény tanulóinak műsorával kezdődött. Bagyinszki Istvánné, a társaság titkára köszöntőjében elmondta, hogy hasonló ünnepséget tartanak Balassagyarmaton, a Civitas Fortissima téren és a fővárosi Mikszáth téren is; a „Nagy Palócról” elnevezett iskolák diákjai pedig megyeszerte névadójukra emlékeznek ezen a napon. 

– Nem csak kenyérrel élünk – idézte a bibliai szöveget beszédében dr. Kovács Anna, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke. – Kötelességünk gondolkodni, olvasni és megemlékezni nagy íróinkról, költőinkről. 

Mint mondta, január nem csak Mikszáth Kálmán születésének hónapja. Petőfi Sándor és Madách Imre is januárban látta meg a napvilágot, éppen kétszáz éve. Mikszáth mindkettejüket szemlélte, zseniális éleslátásának bizonyítéka, hogy értékrendjében egy helyen áll irodalmunk két kiemelkedő alakja. 

„Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal úgy, mint azzal, ha őt műveiben megösmerik: ez a legnagyobb jutalma” – idézte Mikszáth sorait dr. Kovács Anna. Mint fogalmazott, Mikszáth olyan útmutatást ad nekünk, amit érdemes követni.

– Becsüljük meg az alkotásokat, az írott műveket. Olvassunk jó és igaz irodalmat, mert az irodalom felemel bennünket önmagunk fölé! Igaz a gondolat, hogy nem csak kenyérrel élünk – mondta, majd a résztvevők virágokat helyeztek el Mikszáth szobránál.

A balassagyarmati rendezvényen, az író Civitas Fortissima téren található mellszobránál a Mikszáth Kálmán Társaság képviseletében Pásztor Sándor köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a szervezetük az idén kerek jubileumot ünnepel, hiszen harminc esztendeje alakultak meg, és azóta lelkesen, eseményekkel, kiadványokkal, tudományos tanácskozásokkal őrzik a Nagy Palóc szerzői hagyományait.

Ezután a nógrádmegyeri Mikszáth Kálmán Általános Iskola három diákja lépett a mikrofonhoz. Előbb egy rendkívül szellemes párbeszédet hallhattunk az apa és Anna lánya között, a családtagok arról beszélgettek, ki is volt valójában szűkebb pátriánk világirodalmi magasságokba emelkedett alakja, és a szülő nem győzött csodálkozni, az iskolában mennyi ismeretet, közte különlegességeket is elraktározott agyában a híres elődről a gyermeke. Végül együtt született meg az összegzés: Mikszáth ember volt, minden földi valójában. Az őket követő ifjú hölgy pedig arról elmélkedett, ugyan melyik Mikszáth novella, vagy regény szereplőjét tekintheti példaként, és kiknek a bőrébe nem szeretne belebújni.

A fiatalok üdítő előadása után a nap szónoka, Nagyné Barna Orsolya, a Balassagyarmati Tankerületi Központ igazgatója elöljáróban a mögötte álló régi vármegyeházára terelte a hangsúlyt, mondván Madách Imre és Mikszáth Kálmán életének meghatározó mozzanatai kötődnek a széles homlokzatú épülethez. Hozzátette, a régi magyar világ minden báját, édességét, ugyanakkor az ellentmondásait és visszásságait is kérlelhetetlenül feltárta a neves író, és a jövőben is sok-sok felnövő generáció találja meg a hamisítatlan ízt a műveiben. Ám fontos tudni, hogy a mikszáthi humor és irónia sohasem volt öncélúan otromba, annál inkább megsemmisítő hatású, amit néhány novellarészlet felolvasásával támasztott alá beszédében az igazgató. Végezetül kifejtette: azzal, hogy a Jó palócok és a Tót atyafiak immár szlovák nyelven is elérhető a nagyközönség számára, hozzájárult a két nép békés egymás mellett éléséhez.

A koszorúzást követően a Mikszáth társaság tagjai átvonultak a közeli Artéria Galériába, ahol felolvasásokkal, közös múltidézéssel elevenítették fel az együtt töltött három évtizedet.