A zene egészségügyi hatásáról is mesélt a tarjáni dixielandfesztivál korábbi főszervezője

Dolgozott szakapparátusi irányítóként, sokáig volt igazgatója a József Attila Művelődési Központnak, vezette a megyei közművelődési intézetet, s nyugállományba vonulása előtt néhány évig Budapest egyik rangos intézményének élén állt. 

Mindig közel állt személyiségéhez, felkészültségéhez a zene. Nem véletlenül fűződik az ő nevéhez a nemzetközi dixielandfesztivál megszervezése és hosszú időn keresztül való éltetése. E munkájáért a minap – a Snétberger-koncert végén a gitárművésszel együtt – méltán vehette át Fekete Zsolt polgármestertől a várossá válás 100. évfordulója tiszteletére alapított emlékplakettet. 

Ugyancsak a közelmúltban az egyesület egyik tervezett klubnapján érdekes, tanulságos témájú előadást tartott a SITI-ként emlegetett Salgótarjáni Civil és Ifjúsági Házban az egészség és a muzsika összefüggéseiről, a zene jótékony hatásairól. Mindenekelőtt a két fogalom tartalmát igyekezett értelmezni. Rámutatott, hogy egészen a görög filozófusok, majd a kínai gondolkodók munkásságáig vezethető vissza e viszony elemzése. A későbbiekben is foglalkoztak ezzel kiemelkedő személyiségek. Claude Debussy (1862–1918) francia komponista például úgy vélte, hogy a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Ugyancsak a francia komponista szerint a zene az egyetlen világnyelv, amelyet bárki megérthet. Kodály Zoltán is sokat foglalkozott e kérdéskörrel, mondván: legyen a zene mindenkié! A magyar zeneszerző nem véletlenül fogalmazott így, hiszen ugyancsak már történelmi távlatai vannak annak a felismerésnek, hogy a muzsika terápiás hatással bír az emberre testi és lelki értelemben egyaránt. 

A 19. századi természettudományos fejlődés átmenetileg háttérbe szorította ezt a szerepet, de már régen reneszánsza van e funkciónak. Tóth Csaba kiemelten foglalkozott az ének szerepével, és nemcsak a kórusát, hanem valamennyi résztvevőt megénekeltette.