2022.09.22. 16:40
Világot jelentő deszkákon pukkannak a buborékok Salgótarjánban
Szokatlan az olyan színlap, amely egy színmű, jelesül a Buborékok szerzőjeként a következőket tünteti fel: Csiky Gergely után írta Mohácsi István és Mohácsi János után írta, húzta-vonta Horváth János Antal, Rainer-Micsinyei Nóra és a tarjáni társulat. S e felsorolás elején szereplő író csaknem másfél évszázaddal ezelőtt, 1884-ben vetette papírra az eredeti változatot, a Mohácsi testvérek alig néhány éve korszerűsítették, a többi úgymond szerző pedig e hét közepén bemutatott előadásra koncentrált.
A Magyar Dráma Napján tartotta a bemutatót a Zenthe Ferenc Színház
Forrás: Nool
Fotó: Hegedűs Márk
A Zenthe Ferenc Színház új, 2022/2023-as évadának első premierjére szeptember 21-én, pontban a magyar dráma napján – amely a nógrádi kötődésű Madách Imre zseniális drámája, az ember tragédiája 1883-as bemutatásának emlékére honosodott meg – került sor. Ezt figyelembe véve külön dicséretes a darabválasztás, amely szerint egy ugyancsak 19. századi klasszikus magyar író, Csiky Gergely – A nagymama melletti vagy utáni – legismertebb művét láthatta, illetve a következőkben láthatja majd a közönség.
A Buborékokat a fiatal, 2018-ban filmdramaturgként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott rendező, Horváth János Antal javasolta a színház vezetésének. Minden bizonnyal azért is, mert általános érvényű erkölcsi tanulságokra, igazságokra derít fényt. Leginkább például arra, hogy a látszatélet nem az igazi, a hazugságok egy idő után félresiklanak, lelepleződnek, ha úgy tetszik a buborékok sorra kipukkannak.
A sztori
A történet szerint az adósságcsapdában vergődő nemes Solmay család feltűnően költekező életmódot folytat fővárosi otthonában. A hivalkodó pénzszórásban az akarnok családanya, Szidónia jár az élen, merthogy úgy véli, hogy a páváskodással a még pártában lévő leányainak – Arankának és Gizellának – is több esélyük lesz jó házasságot kötni, s a két fiú, Béla és Róbert – is támogatásra szorul.
A kifizetetlen számlák, egyre csak szaporodó adósságok gondja pedig a meghunyászkodó férjre, Ignácra marad, aki viszont – szinte szó szerint – összeomló kártyavárat épít maga köré. A cselekmény fontos részeit képezik azok a jelenetek, amelyekben felvonul a többi szereplő mindegyike s bizony nem éppen hízelgő kép alakul ki róluk sem.
A több ágú korrupcióból való menekülés egyik lehetséges útja a vidékre költözés, ezt azonban végül is egy kényszeredett happy end révén megússza a família. Csiky Gergely színműve mintegy a huszadik századi – például Móricz Zsigmond által ábrázolt – dzsentrivilág előképének is felfogható.
Horváth János Antal rendezése leleményes – még Salgótarjánhoz is köthető, a szünetre is kiterjedt – ötletek sokaságával fokozza a vígjátéki jelleget, a hazugsághalmaz azonban kénytelen-kelletlen a morális üzenetek aktualitásaira is rámutat s ezáltal úgymond szomorú komédia tanúivá teszi a nézőket. Az előadás hosszú, de mindvégig lendületes.
A remek szereposztás nagy érdeme, hogy minden közreműködő azonosan jó színvonalon oldja meg feladatát. Mind a tizenhét – életkorban és a társulathoz tartozás idejének különbözőségében alaposan eltérő – színész megérdemelné a név szerinti említést, de feltétlenül kiemelendő az ismét sokarcúnak mutatkozó, hangsúlyaival remekül bánó Bozó Andrea, Szidónia szerepében. Az eddigi alakításaihoz képest új oldalát megvillantó Mikecz Estillát is ki kell emelni, mint a legidősebb Solmay-lányt, a már férjezett Szerafin alakjában, a vidéki rokont, Marosán Demetert jó humorral parodizáló Baksa Imrét és a társulatban most debütált Harmath Imrét, mint bizonytalan családfőt. Figyelemre és elismerésre méltó Szabó Márton István díszlet- és Pallós Nelli jelmeztervezői munkája is.
