Állami gondozottból lett sikeres koreográfus a hatszoros tarjáni nagymama

– Csapata éppen a pandémia előtt ért el harmadik helyezést az Országos Táncjáték Fesztiválon az Ördög imája című táncjátékkal. Hogyan kezdődött a kapcsolata ezzel a művészeti ággal?

– A tánc mindig az életem részét képezte, már gyerekkoromtól. Nem volt könnyű idáig eljutni, mert állami gondozásban nőttem fel, de végigmentem az utamon és elértem a célomat, bármilyen akadály is gördült elém, kikerültem, átugrottam, áttörtem és mentem tovább. Fiatal koromban szinte minden táncversenyt megnyertem, amin indultam. Saját egyesületet alapítottunk, és azon belül folytattuk az oktatást és a versenyzést. Akkor Black and White tánccsapat néven szerepeltünk. Számomra nagyon emlékezetes „Az első országos szalagavató táncverseny”, amelynek Salgótarján adott otthon. Minden megyéből jöttek osztályok és versenyeztek. A zsűri elnöke Markó Iván Kossuth-díjas táncművész, koreográfus volt, akivel azóta is tartom a kapcsolatot.

– Mely díjakat gondolja eddigi pályafutása kiemelkedő eredményeinek?

– 2010-ben egy neves női magazin hirdetett versenyt többek közt az újrakezdő nők számára. Barátnőm ajánlotta figyelmembe az egyik kategóriát, mondta, pályázzam meg. A sok nehézség, amin átmentem, eredményt hozott. Hihetetlen érzés volt átvenni a díjat a Művészetek Palotájában. Éveken keresztül oktattam balettalapokat és balett-előkészítőt Felvidéken, Füleken. Óriási sikerként könyvelem el, hogy az egyik ottani növendékem a Kassai Konzervatórium utolsó évét járja, és már szerződést is kapott egy társulathoz. A legkisebb sikerek is jókedvre derítenek. Például szalagavatókra tanítottam be táncokat, de előfordult, hogy egy idős házaspár szeretett volna meglepetést okozni fiuk esküvőjén egy különleges tánccal. Abban is nagy örömmel segítettem.

– Civil mozgalmakban vállal önkéntes szerepet, és a tehetséges fiatalokat is tanítja. Melyik tevékenység áll önhöz a legközelebb?

– Mindig az a legfontosabb, amivel éppen foglalkozom. Több programban is részt vettem és veszek, amelyekben hátrányos helyzetű gyermekeket oktatok. Számukra ingyenesek ezek a foglalkozások. Táncot tanítottam Ecsegen, Mátraverebélyben, és más falvakban is sikeresek voltak ezek a kezdeményezések. Az ecsegi gyerekek arany minősítést kaptak az egyik versenyen. Tánciskolánkban pedig ösztöndíjprogram is működött a tehetséges tanulók számára. 2019-ben Az év Nógrád megyei önkéntese díjat vehettem át, amivel a hosszú évek óta vállalt önkéntes munkáimat ismerték el. A héten pedig szintén nagy megtiszteltetésben volt részünk, elismerő oklevelet kapott az egyesületünk a járványhelyzetben kiemelkedő önkéntes tevékenységünkért.

– Mi lehet a folyamatos sikerek titka? Jelenleg is tart foglalkozásokat?

– Minden fellépés előtt izgatott vagyok, mint aki először megy fel a színpadra. Pedig már harminc éve ezt csinálom. Mindegy milyen rendezvény, kicsi vagy nagy, nekem számít. A maximumot akarom adni a nézőknek. Talán ezért sikerül évtizedek óta sikerre vinni a tánciskolát, mert nemcsak táncolunk, hanem a lelkünket is beletesszük. Jelenleg a József Attila Művelődési Központ mozgásstúdiójában és a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Házban vagyunk jelen. Sokféle stílus megtanulható nálunk: balettalapok, modern tánc, hiphop, show-tánc, TikTok-dance, latintánc-alapok és még sorolhatnám. Nehéz időszakon vagyunk túl, hiszen a koronavírus-járvány miatt nem tarthattunk órákat. Sok lemaradást kell bepótolnunk. Szerencsére sikerült újraindítani a foglalkozásokat, és már javában folyik az oktatás a mozgásstúdióinkban.

Egyedül nevelte fel öt gyermekét a sikeres koreográfus

Betes Mona öt gyermeket nevelt fel, sokszor elég nehéz körülmények között, és tanítványaira is szívesen emlékszik.

– Mára jó pár kinevelt tanítványomból szintén táncoktató lett. Ők elmentek Salgótarjánból és komoly sikereket értek el, de én maradtam. Bár többször ajánlották, hogy menjek stúdiókhoz koreográfusnak, de nem voltak adottak a körülményeim – mondta a táncoktató, hozzátéve:

– Öt gyermekem van, akiket egyedül neveltem fel, miattuk nem mentem. Most már felnőttek és saját családjuk van, hat csodálatos unokát kaptam ajándékba tőlük. Úgy érzem, megérte, jól döntöttem. Negyvennyolc éves vagyok és ma is intenzíven táncolok, tanítok és fel is lépek a táncosaimmal. A táncteremben érzem azt, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, ez az igazi világom.