Igyekezett pozitívan megélni a járvány okozta bezártságot a tarjáni népdalénekes

– Tizennégy éven át a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola volt a második otthona. Hogyan emlékszik vissza az intézményben töltött évekre?

– Zeneórák, szolfézsórák, hangversenyek, sok kedves ismerős, kiskori hegedűóráim bűvös „Anya, Apa, Maci és Kismadár” húrjai, a porta egykori kakukkos órája, olykor-olykor összekülönbözős énekórák az anyukámmal, hegedűvizsga előtti izzadó tenyér, a hangversenyterem orgonája… Ezek ugranak be először. Óvodásként kezdtem és érettségizőként búcsúztam, amely sok-sok zeneiskolában töltött délutánt jelentett. Több mint tíz éven át hegedültem Becze Lajosnénál, ezzel párhuzamosan néhány évet népi hegedültem Hrúz Dénesnél, népi ének tanszakon pedig édesanyám, Kubinyiné Szabó Katalin növendéke voltam. Hálás vagyok a zeneiskolának és a tanáraimnak, hiszen én zenei tanulmányokat kizárólag itt végeztem.

– A népzene mindig biztos pont volt az életében?

– Igen, mindig ez volt a bázis. A mai napig így van. Azért nem mentem végül zenei pályára, mert biztos voltam benne, bármibe kezdek, ez nem is fog megváltozni. Tájépítészeti karon tanultam a Budapesti Corvinus Egyetemen, a mesterképzést elvégezve szereztem meg a településmérnöki diplomám. A népzenei miliő azonban fő helyen maradt az életemben. Jelenleg aktívan koncertezem énekesként különböző formációkkal, valamint negyedik éve a Fonó Budai Zeneházban dolgozom népzenei művészeti vezetőként. Többféle zenét szeretek, de egyértelműen a népzene az, amiben a legotthonosabban mozgok. Nem is akarok ettől szabadulni.

– A Váczi jelenlegi vezetése az elmúlt esztendőkben nagy sikerrel élesztette újra a hagyományt, hogy ünnepi koncerttel emlékszik vissza az első tanítási napra. A közelmúltban e jeles alkalomból három másik Junior Prima díjassal zenélhetett egykori iskolája színpadán. Milyen volt a közös munka?

– Számomra nagy élmény. Ritkán találkozunk, különböző utakon járunk, s emiatt is külön öröm volt a közös hangverseny, és izgalmas kihívás a Patrik által komponált darab. Sok kiváló zenészt indított útjára a salgótarjáni zeneiskola, mindig öröm, ha néha-néha alkalom adódik ehhez hasonló találkozásokra.

– Oláh Patrik zeneszerző kizárólag a közös koncertre írta meg új művét, a Jó Palócokat, amely egy Salgótarján környéki népdalokat átdolgozó kompozíció. Ez magában hordozza az üzenetet: jó nógrádinak lenni. Gyakran jár haza?

– A szüleimet igyekszem rendszeresen látogatni, de koncertjeimmel elég ritkán jutok haza. Örülök, hogy a járványügyi intézkedések bevezetése előtt Rustico című triókoncertünket tavasszal még éppen megtarthattuk a zeneiskolában. Néhány évvel ezelőtt volt egy ifjúsági koncertsorozatunk a József Attila Művelődési Központban Kiss Petivel, amikor is Bartók Béla és a népzene címmel adtunk ismeretterjesztő koncerteket helyi fiataloknak. Az is szép emlék. Mindig nosztalgikus itthon énekelni, hisz sokan ülnek a közönségben, akik kislány koromból ismernek. Ez különösen kedves, meg persze kissé zavarba ejtő is. Amikor hazajövök, sok-sok szép dolog jön elő az általános és középiskolás időszakról, a zeneiskolai évekről, a nógrádos vagy a Vertich színpados időszakomból. Fantasztikus közösségeknek voltam tagja, amit nem lehet elfelejteni.

– Apropó távkoncert… Mit gondol a kezdeményezésről?

– A salgótarjáni zeneiskola a város kulturális életének fontos bázisa, ezért példaértékű, hogy lehetőségeihez mérten rendszeres koncertfelvételekkel igyekszik fenntartani a kapcsolatot a közönséggel, és nem hagyja zenei élmények nélkül a salgótarjániakat. A koncertélmény sajnos egyáltalán nem az videón, mint a valóságban, de egy darabkát mégis lehet a zenéből és az előadókból az otthonokba csempészni.

– Hogyan élte meg tavaly a pandémiás helyzetet?

– Sok olyan műsor maradt el, ami szívfájdalmam, hogy nem valósulhatott meg. De nincs okom panaszra, igyekeztem kihasználni a „bezárkózós” időszakot. Volt időm új dolgokat tanulni, újra lelkesedni, új műsorokon ötletelni, kicsit lenyugodni, töltekezni. Később jöttek a szabadtéri rendezvények, az online lehetőségek, amelyek újabb kihívások elé állítottak. Új tapasztalatokkal lettem gazdagabb, és felértékelődött a személyes közösségi élmények jelentősége.

– Mik a tervei?

– Készül egy új lemez Békés megyei népdalokból a Gyulai Erdészet megrendelésére. Szokolay Dongó Balázzsal ez a következő közös munkánk. A Nagy János Yancha – szintén Salgótarjánból induló kiváló jazz-zenész, zongorista – által vezetett Free Style Chamber Orchestra vendégeként egy ifjúsági koncertsorozat áll előttünk, amit bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül megvalósítanunk. Ezek mellett egy új zenekari felállással dolgozom nagy lelkesedéssel egy magyarlapádi koncertanyagon, amiből valószínűleg másik új lemez is fog születni. Emellett persze a Dűvő zenekari koncertek is beindulnak, amint lehet.

Több népzenei formációval koncertezik hazánkban is

Kubinyi Júliát 2012-ben Népművészet Ifjú Mestere címmel, 2013-ban Junior Prima díjjal tüntették ki. A népdalénekes a Fölszállott a páva című televíziós népzenei vetélkedő első szériájának döntős szólistája volt. 2008 óta a salgótarjáni Dűvő zenekar énekese, emellett rendszeresen koncertezik számos más népzenei formációval. Hét éve már, hogy rendszeres vendégszólistája a Magyar Állami Népi Együttes műsorainak. Dolgozott Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Corpus Harsona Quartettel, vendége volt a Free Style Chamber Orchestrának és az Etnofon Zenei Társulásnak. Szokolay Dongó Balázzsal alkotott duóformációja egy különös zenei találkozás, amely a magyar népzene sokszínűségében gyökerezik. Az autentikus ének szerencsésen és izgalmasan találkozik a népi fúvóshangszerek dallamközpontú improvizációjával, ez teszi újszerűvé zenéjüket.