Virtuálisan tisztelegnek a könyvhét előtt a nógrádi intézmények

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete – tekintettel a vírusjárvánnyal összefüggő szükségszerű korlátozásokra – úgy határozott, hogy ezen a nyáron elmarad – vagy esetleg őszre tolódik – az ünnepi könyvhét, amely immár a 91. lett volna, lenne a sorban. A gondolat – a Gutenberg-galaxisnak is nevezett könyvkultúra népszerűsítése – Supka Géza újságíró, szerkesztő, történész fejében fogant meg, s ötletét 1927 nyarán terjesztette az akkori könyves szakma miskolci közgyűlése elé. Támogatásra talált kezdeményezése 1929 májusában valósult meg először, s gyakorlatilag folyamatosnak bizonyult. Sőt, 2001-ben gyermekkönyvnapokkal is kibővült.

Az akár magyar specialitásnak is nevezhető – a költészet, a dráma és a próza napja mellett – kulturális rendezvénysorozat elsődleges gazdái a kiadók és értelemszerűen a könyvtárak voltak. Mint Molnár Éva, a salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója elmondta, ezalatt a néhány nap alatt még jobban sikerült a munkájukra, hivatásukra, a könyvek kitüntetett szerepére, értékeire felhívni a figyelmet. És sokakhoz el is jutott hívó szavuk, sikerült egymásra találniuk számos olvasóval. Bár virtuálisan az idén is igyekeznek ilyen-olyan módon aktivizálni a különböző korosztályokat, a személyes találkozásokat, a meghitt közvetlen kapcsolatokat, a tanulságos beszélgetéseket semmi sem pótolja, s meggyőződése, hogy nemcsak kollégáinak, de a könyvtárakat rendszeresen vagy alkalmanként látogató vendégeiknek is lesz hiányérzetük.

Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus, a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat főszerkesztője könyvek között nőtt fel, családi gyűjteményük mintegy nyolcezer kötetet ölel fel. Az utóbbi években már nemcsak a könyvolvasás, hanem a létrehozás örömében is részesülhet.

Szerkesztőségvezetőként évek óta részese a könyvheti események megtervezésének, megrendezésének is. Mondott már ünnepi köszöntőt, s ilyen alkalmakkor (is) találkoztat írókat, költőket a közönséggel. A június 4–8-a közötti napokban a Palócföld online oldalain mindennap egy-egy kortárs alkotó gondolatait osztják meg az érdeklődőkkel.

Sándor Zoltán előadóművész, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője számára a korábbi könyvhetek mozgalmasan teltek, hiszen alig volt olyan esztendő, amikor versmondóként, szerkesztőként ne lett volna valamilyen teendője, konkrét megbízása. Bár az idén felkérést értelemszerűen nem kapott, s új köteteket is nehéz találnia, a társulatban betöltött funkciója miatt manapság is bőven van dolga a könyvekkel, amelyekhez mindig is bensőséges viszony fűzte.

Hasonlóképpen nyilatkozott Handó Péter Sóshartyánban élő – de a megyeszékhely kulturális, művészeti életében is sokoldalú, aktív szerepet betöltő – író, költő, képzőművész, több saját kötet és antológia szerzője és szerkesztője is. Azért is sajnálja, hogy megszakad az ünnepi könyvhetek sorozata, mert a Balassi Bálint Asztaltársaság – amelynek alapító tagja – ilyenkor külön standon szokott bemutatkozni kiadványokkal, felolvasásokkal a megyei könyvtár előtti úgynevezett könyvutcában.

Egymásra utalt az író és az olvasó

Az író, aki írta s az olvasó, aki olvassa – vallotta Kosztolányi Dezső költő. Krúdy Gyula prózaíró hasonló véleményt fejtett ki: Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem. Babits Mihály szerint az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd. Mark Twain angol író fel is szólította a potenciális közönséget: Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért. Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz.