Amerikai elismerés is megelőzte a nógrádi Prima díjat

Ehhez az kellett, hogy az elmúlt év őszén a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Nógrád Megyei Szervezete Prima díjjal ismerje el munkásságát a Romhányban rendezett ünnepségen. Ugyancsak a VOSZ helyi csoportja közreműködésével kerültek képei a városi intézmény reprezentatív helyszínére, az üvegcsarnokba.

Kolozsvári Grandpierre Miklós 1950-ben Budapesten született, Csepel gyárvárosi környezetében gyerekeskedett, középiskolába a fővárosi Madách Imre Gimnáziumba járt 1964 és ’68 között, s ezzel párhuzamosan nem kisebb személyiségnél mint – a nagynénje férjénél – Szász Endrénél pallérozódott. A felnövekvő ifjú több éven át autodidakta módon sajátította el a legfontosabb anatómiai ismereteket, a festészeti és grafikai technikák alapelemeit, fortélyait. Négyszer próbált bejutni a képző-, illetve az iparművészeti egyetemre, egyszer sem sikerült.

Viszont felvételt nyert a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe, ahol szintén kiemelkedően jeles, rangos művészek – Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Kass János, Würtz Ádám és mások – formálták látásmódját. 1982 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Mintegy 160 könyvet illusztrált. Tanított művészeti anatómiát a németországi Meiderichben és rendszeresen előadott az ausztriai Neumark-alkotótelepen. Élt Belgiumban és Dániában is, háromszor nyert díjat az USA-ban, az első hazai elismerése a nógrádi Prima díj volt.

Magyarországra visszatelepedvén 1995 óta él Honton, ahol szép, békés, mondhatni ideális környezetet, barátságos embereket talált művészete kibontakoztatásához, elmélyítéséhez. Ennek is köszönhető, hogy a grafikák, festmények mellett márványszobrokat is készít. Létrehozott egy galériát és egy gyönyörű kertet, amit megnézni ugyancsak szívesen jönnek a látogatók. Úgy véli, hogy Madách Imre és Mikszáth Kálmán megyéjének sajátos atmoszférája, kisugárzása van.

A salgótarjáni megnyitón megjelenteket a Gulyás Gábor múzeumi munkatárs rendezte kiállításnak otthont adó rendezvény- és médiaközpont igazgatója, Balogh Katalin köszöntötte, aki riporterként éveken át volt háziasszonya a Prima díjakat átadó ünnepségeknek. A tárlatot egy szintén alkotóember, Birkás Babett design- és művészetmenedzser, a Dornyay Béla Múzeum munkatársa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A pályatárs kiemelte, hogy a huszonöt festmény egységes stílusú. Gazdag mesélőkedv, élénk színvilág, magas szintű rajztudás és a térben szabadon áramló lendületes, légies könnyedségű, finom dinamikájú vonalvezetés, elegáns kompozíció a közös jellemzőjük.

A kiállításon látható eleve és tudatosan többjelentésű – nem egyszer mitológiai gyökerű – alkotásoknak központi szereplőik az emberek, a köztük lévő intim kapcsolatok, de a festményeken gyakoriak az állati és növénymotívumok, meg-megjelennek hangszerek, ékszerek is. E témakörök között azonban elmosódnak a határok, s ez vonatkozik a realista, szimbolista és szürrealista ábrázolásmód összefüggésére is. Minden kép igazi ajándék a tárlatnézők számára – mondta Birkás Babett és idézte Kolozsvári Grandpierre Miklós, aki sem szélsőségesnek, sem fanatikusnak nem tartja magát, csak egyszerűen szabadnak.

Film a művészről

Czékmánné Kelecsény Ágnes, a VOSZ Nógrád megyei elnöke egy nem mindennapi esetre is felhívta a közönség figyelmét. Az történt ugyanis, hogy Tömösvári Szilvia, az alsópetényi kastélyszálló igazgatója – aki 2018 decemberében másokkal együtt az Év vállalkozója kitüntetést vehette át Budapesten a MÜPÁ-ban rendezett ünnepségen – filmet készített Kolozsvári Grandpierre Miklósról. A képsorokon a művész bemutatja életpályáját, utal munkásságának jellemzőire és a nézők megismerkedhetnek a honti műteremmel, galériával és nem utolsósorban ízelítőt kaphatnak a házat körülvevő természeti környezetből is.