Ecsettel és harmonikával hirdeti a boldog életet a nováki művész

Illésné Bohács Mária szívét több mint negyven évvel ezelőtt ejtette rabul a festészet csodája.

– Az első akrillal készült képemet a nyolcadikos tanulmányaim ihlették, amely Rákóczi fejedelem búcsúját ábrázolja. A szép dolgok mellett a történelmi események mozzanatai mindig is megérintettek. Fiatalabb koromban jártam rajzszakkörökbe, de többnyire autodidakta módon fejlesztettem a tudásomat – mondta a mátranováki festő, aki elsősorban tájképeket, mozgalmasabb eseményeket és csendéleteket kelt életre a vásznon.

A hobbialkotó többek között Salgótarjánban, Bátonyterenyén, Szegeden, és a megye kisebb településein is bemutatkozott vidámságot és közvetlenséget árasztó műveivel.

– A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban többször kiállítottam már a festményeket, a sok pozitív visszajelzés pedig mindig erőt adott a folytatáshoz. Nagy vágyam, hogy a közeljövőben újabb képsorozatot állíthassak ki az intézményben – tette hozzá Mária.

A festő több munkája már külföldre – Kanadába, Németországba, Görögországba és Szlovákiába – is eljutott.

– Alkotás közben minden gondom elszáll, olyankor megszűnik a világ! Mindent megfestek, ami kedves a lelkemnek: a megye festői tájai például rendre megihletnek… – hangsúlyozta Mária, aki a bátonyterenyei Art11 Alkotó Társaskörnek és a Balassi Bálint Asztaltársaságnak is tagja.

Mária barátai invitálására csatlakozott a körhöz, ahol mindig rengeteget tanulnak egymástól és sok tapasztalattal is gazdagodnak. Az asztaltársaság tagjaként is fejlődött a festészetben, az ott kapott információk rendkívül építő jellegűek voltak.

– Számomra attól lesz igazi egy festmény, hogy egy-egy részletét jól érezhetően ki tudom tapintani, s nem csak szétfolyatom a festéket… – emelte ki Mária. Az alkotó jelenleg egy tájképen dolgozik, s mint mondta: az életet festés nélkül el sem tudná képzelni. Mária a közeljövőben egy háromdimenziós hatású kép megalkotását is tervezi.

Hangképet is ad

Illésné Bohács Máriának a festés mellett másik nagy szerelme a harmonika.

– Már kislányként vonzott a zene, ezért tízéves koromban megkaptam az első hangszeremet édesapámtól, amit máig őrzök – mesélte.

Nyugdíjasként vált valódi szenvedélyévé a zenélés. Két évvel ezelőtt az Országos Nyugdíjas Ki-Mit-Tud középdöntőjén szerepelt eredményesen. A festő a versenyek mellett fellépéseket is vállal: többek között Salgótarjánban, Bátonyterenyén, Mátranovákon és Kazáron mutatkozott már be a közönségnek. Legutóbb egy mátranováki megemlékezésen zenélt.