Ötven éve jelent meg a szobrász önvallomása

Itt írta a Fába faragott esztendők című visszaemlékezés-kötetét is, amelynek végére 1966-ban tett ugyan pontot, de a könyv 1969-es dátummal, tehát éppen egy fél évszázaddal ezelőtt látott napvilágot.

Az id. Szabó István által leírtak ilyen esetekben, mint a minap a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban megnyílt Találkozások – Néprajz és a 20. század Nógrád megyei képzőművészete című kiállítás – felértékelődnek, minthogy sok minden megtudható arról, hogy milyen volt egykoron a falusi élet, amely számára is meghatározó ihletforrásként szolgált, az olvasó pedig közelebb került az alkotásokhoz:

„Egy szép diófából a Kétökrös szántás-t kezdtem el faragni. Nagyon kedvemre való téma volt. Az is kedvezett, hogy éppen szántási időben fogtam bele. Gyakran jártam a határba az ökröket tanulmányozni… Az egyik barátom már nagy hírű cimbalmos volt, amikor a hangszertőkéje javításra szorult. Én úgy rendbe hoztam, hogy rá sem lehetett ismerni. Jó erős, ugyanolyan színű fát tettem a tőkébe.”