Nógrádban kotrófával piszkálták Luca napján a tyúk fenekét

Novemberben az egyre rövidülő nappalokkal beköszöntött az év legsötétebb időszaka, amikor nagyon intenzívvé váltak a rituális, mágikus, varázsló cselekedetek. A kinti mezei munkák végeztével beszorultak az emberek a házaikba. Az egyre hosszabb éjszakák sötétjét csak kezdetleges világító eszközökkel tudták egy kicsit enyhíteni, nem csoda, hogy a gonosz, a boszorkányok és különféle ártó szellemek szerepe felerősödött. A hagyományokban, rituális cselekedetekben gazdag Luca-nap jeles ünnep volt, alkalmas a védekezővarázslásra.

A Luca napján előforduló ételek: a molnárkalács, a fokhagyma, az alma, a tyúkból készült fogások, a mák és a dió voltak. Egy Etesen talált gyűjtés szerint a molnár- vagy malomkalácsot, más néven ostyát, előző nap megsütötték, majd Luca napján kimentek, megfogták az öreg ludat és a malomkaláccsal tizenhármat vertek a hátára miközben azt mondták: „Ennyi libád legyen, e!” Ezután összetörték a kalácsot és odaadták az aprójószágnak, hogy sokat tojjanak és sok kiscsibe legyen a következő esztendőben. A baromfikkal kapcsolatos tevékenységek nagy jelentőséggel bírtak ezen a napon, ezért tollat fosztottak.

Egy Hugyagról fennmaradt feljegyzés szerint, sötétedéskor a léceken ülő tyúkok fenekét kotrófával kicsit megpiszkálták, hogy jól tojjanak.

Luca estéjén ahány darab marha volt, annyi darab kenyeret vágtak, abba fokhagymát nyomdostak, amit aztán lámpagyújtáskor adtak oda az állatoknak. Fokhagymával megkenték az ajtókat, ablakokat, hogy az ártó szellemeket távol tartsák, néhány helyen az asszonyok még a homlokukat is jól bedörzsölték.

Haláljósló szokás volt, hogy a pogácsába sütés előtt tollakat tűztek, megjelölték őket, és akinek a tolla elégett sütés közben, az hamarosan átköltözött a másvilágra. A szerelmi jóslás a vacsorán feltálalt mákos dödöllével történt. Amikor enni kezdtek, a lány apja vagy bátyja villájáról lekapta az első falatot, azzal kiment az utcára és amilyen nevű volt az arra először elmenő férfi, olyan nevű férjet remélhetett ő is a jövőben. Másutt a léckerítésre tette a lopott falatot, s ha az reggelre eltűnt, a lány a következő évben biztosan férjhez ment.

Tiltották a nőket a női dolgoktól

Nem moshattak, nem varrhattak a nők, el voltak tiltva a kenyérsütéstől, mert az még akár kővé is válhatott volna.

A teljes közösség védelmében be is tartották ezeket a korlátozásokat, ezzel védve mindenkit egy esetleges nem kívánt eseménytől. (Elképzelhetően a nők nagy megelégedésére. – a szerző) A nők ezen a napon nem hagyták el a házat, csak nagyon szükséges esetben, ezzel is kerülve a szerencsétlenséget. Semmit nem adtak ki a házból, nem adtak kölcsön, nehogy a jövőben is elmenjen valami a háztól.

Gyertyás koszorúval a fején érkezik a fényhozó

A néphit kétféle Lucát is ismer. A boszorkányosat, amely a magyaron kívül a horvátok, a szlovénok, szlovákok, sőt még az osztrákok néphagyományaiban is megjelenik, illetve a jóságosat, akinek alakja Szent Lúciához – azaz Lucához – a szicíliai Siracusában született, a keresztények által az ötödik század óta tisztelt szűzhöz köthető, aki mártírhalált halt keresztény hitéért.

Lúcia neve a latin lux, azaz fény szóból ered, ezért a szembetegségben szenvedők és vakok védőszentjeként tartják számon, de a bűnbánó utcanők, valamint a varrónők is hozzá fohászkodhatnak. A fiatal hajadon vértanúságából a középkorban számos költő – így Dante is – ihletett merített. A szent neve napját az északi országokban egészen másként ünnepelik, mint nálunk. Svédországban például a karácsonyi időszak kezdeteként, illetve a fény ünnepeként tartják számon ezt a napot. Ennek oka, hogy a Gergely-naptár elterjedése előtt az emléknapját, azaz december 13-át az év legsötétebb napjaként jegyezték, és az ilyenkor választott Luca-menyasszony mind a mai napig a növekvő fényt jelképezte számukra.

E naphoz nem csupán számos tradíció, valamint az otthonokhoz kapcsolódó rituálé köthető, a skandináv államban az egyházi szertartásoknak is szerves részét képzi ez a nap. Ekkor egy fiatal lány fehér jelmezben, hét égő – napjainkban elektromos – gyertyával fején érkezik a templomba, szimbolizálva ezzel a fényhozó alakját.

Tradicionális Luca-napi szokások, hiedelmek

Luca napjához, az az december 13-hoz számos hagyomány, illetve babona kapcsolódik. A „gonoszjáró nap”-ként is nevezett karácsonyi ünnepkörhöz tartozó napon többek között a gonoszok, főként a boszorkányok elleni praktikák kerültek előtérbe. Ennek szerves részeként készítették elődeink Luca székét, amelyet a fennmaradt források szerint többféleképpen alkothattak meg. Az egyik változat szerint 13 nap állt a székfaragók rendelkezésére, hogy elkészítsék az ugyanennyi különböző fadarabból álló ülőkét.

Egy másik feltevés szerint, a kívánt hatás elérésének érdekében a szék faragásához Luca napján láttak hozzá, és kilenc fajta fát használtak az összeállításához. Bármelyik eljárást is alkalmazták, néhány dologban nem térhettek el egymástól az ülőalkalmatosságok. Például minden esetben el kellett bírniuk egy férfiember súlyát, így amikor az ráállt a karácsonyi szentmise végén felismerhette a templomba merészkedő boszorkányokat.

Luca napjához köthető az úgynevezett lucabúzavetés hagyománya is, amely a régi parasztéletből gyökerezik. Ezek szerint a gazdasszonyok ezen a napon búzamagokat ültettek egy cserépbe és karácsony napjáig gondozták azokat. A kihajtott növények magasságából és sűrűségéből a következő évi gabonatermés minőségére vonatkozó következtetéseket tudtak levonni.

Különböző jóslások is kapcsolódnak e neves naphoz, így például a hajadon lányok cetlikre feljegyeztek 12 férfinevet Luca napján, majd mindennap egyet kihúztak közülük és tűzre vetették azt.

A hiedelem szerint az utolsó cédulán szereplő név a leány leendő vőlegényének nevét mutatta meg.

Visszaszámlálás

Advent a várakozás időszaka, amely a karácsony előtti negyedik vasárnaptól kezdődik. Az év e szakaszához kapcsolódva is sok hagyomány él, így például az adventi kalendáriumé vagy a koszorúkészítésé. Ez előbbi főként a gyerekek számára fontos időmérő, hiszen annak ablakaiból szentestéig minden reggel csak egyet szabad kinyitni. Régen főként képeket rejtettek a számozott lapok, ma inkább édességeket.