Földi Péternek kiállítása nyílt a kortárs művészet fellegvárában

Földi Péter elsősorban a lakóhelye, Somoskőújfalu mindennapi életéből meríti az ihletet alkotásaihoz. Legyen szó háziállatokról, kertekről vagy épp a kocsma világáról, az életvidám művész a játékosságot éppúgy megjeleníti műveiben, mint az élet drámai oldalát. Gyermekrajzokat és a népművészet világát idéző festményein mindenütt fellelhető a humorérzék, akkor is, ha véresen komolyan gondolja őket. Minden képéből árad bizonyos fajta kettősség, egyfelől próbálja szeretettel és kedvességgel elénk tárni az általa látott világot, másrészt a tragikum mindig ott lappang a háttérben.

Névjegy

Földi Péter 1949. augusztus 11-én született Somoskőújfalun. Az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát matematika-rajz szakon 1972-ben, majd visszatért szülőfalujába rajztanárnak, azóta is ott él és alkot. 1973 óta rendszeresen állít ki hazai és nemzetközi tárlatokon. 1995-től nyugdíjba vonulásáig az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola docense, majd főiskolai tanára. 1987-ben Munkácsy díjat kapott, 2001-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett. 2007-ben Kossuth-díjjal, 2009-ben Prima Primissima díjjal ismerték el művészetét. 1994 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Azokat a dolgokat festem, amelyekkel együtt élek egész gyerekkorom óta – nyilatkozta egy alkalommal a festő. Azt hiszem, egy faluból is meg lehet ítélni a világot. Számomra a szülőföldem az etalon a világhoz. Ehhez azonban meg kell érteni az itteni tárgyak, motívumok összes jelentését és akkor ez a festészet is időszerűvé, korszerűvé válik.

A szülőföldjéhez ragaszkodó művész a falusi mikrovilágból táplálkozik, de festményein megjelenik valami többlet, egy meghatározó szimbólum, amitől a kép egyedi, szuverén lesz, a művészi feldolgozás révén kozmikussá válik.

A somoskőújfalui festő saját megfogalmazása szerint a művészet jelenti számára a szabadságot. Mint azt Jankovics Marcell megnyitó beszédében mondta, ez inkább egy szabadságharc. Hiszen, ha az ember megtalálja azt a területet, ahol boldog, felszabadultnak érzi magát. Ugyanakkor ez egy rabság is, mert abban a pillanatban, ahogy a művész egy új alkotásba kezd, kényszerpályára kerül, a mű befejezésének a kényszere hajtja tovább. Földi Pétert – vagy ahogyan a filmrendező nevezte őt, a Madarak Atyját – is ez a belső kényszer hajtja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a művész allergiás a képeihez használt anyagokra, de ez nem tántorítja el a festéstől, a szabadban készíti műveit, házának udvarán.

A kiállítást Rockenbauer Zoltán rendezte és 2019. január 20-ig látogatható a fővárosi Műcsarnokban.