sorsok

2018.11.29. 11:22

A tarjáni Cigányhegy költőjére emlékeztek

Tizenhét évvel ezelőtt – mindössze ötvenhárom évesen – távozott az élők sorából Szepesi József költő, újságíró, aki egyike volt azoknak a tehetségeknek, akik a Pécskő utcai Cigányhegyről lettek ismert alkotók, a város ’70/80-as évekbeli szellemi életét formáló személyiségei.

Csongrády Béla

1948. április 3-án látta meg a napvilágot. Születésének hetvenedik évfordulójáról április 6-án már méltóképp megemlékeztek családtagjai, barátai, jó ismerősei: emléktáblát avattak egykori vásártéri lakóháza falán. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház a József Attila Művelődési Központ belső klubjában emlékestet rendezett Szepesi József tiszteletére. Ezzel indult útjára az Időrosta című rovat.

A Palóc Parnasszus szerkesztősége nevében Sándor Zoltán előadóművész köszöntötte a megjelenteket, majd Handó Péter író, költő – filmbejátszásokkal illusztráltan – idézte fel Szepesi József életútját, munkásságának főbb jellemzőit. Nehéz gyermekkora volt, s az iskolából – jó esze, gyöngybetűs írása ellenére – sokat hiányzott, mert vagonpakolással és más fizikai munkával kénytelen volt pénzt keresni. Lobbanékony természete, igazságérzete miatt gyakran került kínos szituációkba.

Ó sok-sok emlék

Szepesi József válogatott verseit tartalmazó, Pogány ima című kötetet Brunda Gusztáv, a Jó Palócok Könyvműhely kiadásában jelentette meg 1997-ben. A kötet az Ajánlás című verssel fejeződött be. Ebben írta a költő:

Didergő téli hajnalok,

nyárvégi csöndes esték,

tavaszi zsongás, illatok,

álmok, ó sok-sok emlék,

miknek emlőin nőttem én

árnyékaként a fénynek,

tiétek most e költemény,

tiétek, s hála néktek.

Köszönök minden harmatot,

köszönök minden zúzmarát,

köszönök minden csillagot,

köszönök minden csillanást.

Első verse 1972-ben látott napvilágot az akkori megyei lap, a Nógrád hasábjain. A folyóiratok közül az Új Forrásban debütált 1973-ban, azt követően a Napjaink, a Vigilia és a Palócföld is közölte verseit. Egyre aktívabban vett részt a közéletben, nyilvánított véleményt cikkek, szociografikus tanulmányok formájában is.

Annál is inkább mert szülővárosából Budapestre kerülvén többek között a Romano Nyevipenek is dolgozott. Négy önálló kötete jelent meg, sorrendben: Elszórtan, mint gyom (versek, 1983), A mámor templomában (versek, 1993), Putrik és paloták (riportok, 1996), Pogány ima (válogatott versek, 1997). Gyakorlatilag valamennyi írásában saját identitására kereste a választ: ki vagyok én, miért születtem, mit ér az életem?

Az esten szót kapott Botos Zoltán festőművész is, aki gyermekkori jó barátja volt Szepesi Józsefnek, így több személyes emlékét felvillantotta. A költő eredeti és megzenésített verseit Máté Krisztián és Németh Anna – a Zenthe Ferenc Színház tagjai – szólaltatták meg, Csík Adolf gitárművész közreműködésével.

Kiemelt fotónkon: Németh Anna, Csík Adolf és Máté Krisztián és Sándor Zoltán a szerző szellemi örökségéhez méltó műsort adott az emlékest keretében

Ezek is érdekelhetik