Telefonozás

Meglepve olvastam egy cikket a napokban, amely arról szólt, hogy Franciaország, Hollandia, illetve Anglia után hazánkban is elfogadta az Országgyűlés az iskolákban való telefonkorlátozásról szóló törvényjavaslatot. Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve már az oktatási intézmények kezében van az a döntés, hogy használhatnak-e okoseszközöket a diákok az iskolában a tanítás ideje alatt, vagy sem. A korlátozással az a legfőbb cél, hogy a tanulók jobban tudjanak koncentrálni az órákon, továbbá azt is remélik, hogy ezáltal csökkenni fog az iskolai internetes zaklatások száma. Már több településen is bevezették ezt a szigorítást, például Dorogházán a diákoknak rögtön egy dobozba kell tenniük a telefonjaikat a nap kezdetekor.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljut odáig a társadalom, hogy szabályozni kelljen az oktatási intézményekben az okoseszközök használatát, csak mert a tanulás helyett a gyerekek figyelmét sokkal jobban leköti a kezükhöz nőtt készüléken való böngészés. Régebben, mintegy húsz évvel ezelőtt ilyen probléma fel sem merülhetett, hiszen a tananyagokat a megszokott, tradicionális módon tanították a pedagógusok: soha nem alkalmaztak kivetítőt, internetet, táblagépet, illetve telefont sem, mégis könnyedén és jól érthető módon át tudták adni a megfelelő tudást az akkori diákok számára.

Ezen cikket olvasva egyből az jutott az eszembe, hogy a technológia rohamos fejlődésének olykor több hátránya van, mint előnye, továbbá meglátásom szerint a törvényjavaslat elfogadása is pontosan ezt a tényt bizonyítja.