Széncsata: nagy harcot vívtak 78 évvel ezelőtt a nógrádi bányászok (fotók, videó)

A 78 évvel ezelőtt lezajlott széncsatáról emlékeztek meg a résztvevők csütörtökön Salgótarjánban, a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal épülete előtt. Az eseményen tiszteletét tette Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, míg a program során a Bányász Kohász Fúvószenekar mellett Házi Anita színésznő működött közre.

Köszöntőjében Fekete Zsolt, a megyeszékhely polgármestere felidézte, hogy Salgótarján várossá nyilvánításának alapja a 19. században elindult bányászat és iparosodás volt. Hozzátette: Salgótarján és térsége bányászati történetéhez kötődő jelentős események sorába tartozik az 1946-ban lezajlott emlékezetes széncsata is. A városvezető arra is rámutatott, hogy a termelési versenyben résztvevő salgótarjáni és nógrádi bányászoknak köszönhetően jelentősen nőtt a kitermelt szénmennyiség. Hozzáfűzte: a mostoha munkafeltételek között elért kimagasló termelési eredménnyel a bányászok hozzájárultak az akkori magyar gazdasági élet stabilizálásához, az ipari termelés elindításához, az áramellátás biztosításához és a lakossági tüzelőanyag-ellátás javításához.

Fekete Zsolt emellett egy kerek évfordulóra is felhívta a megjelentek figyelmét. Mint kifejtette: a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal jelenlegi épületében szervezték és irányították az 1946-os széncsatát. Az egykori Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaigazgatósági épületét, amit bányakastélynak is neveztek, 1923-ban kezdték el építeni, majd – levéltári források alapján – éppen száz évvel ezelőtt, 1924-ben kapta meg az akkori városi tanácstól előbb az úgynevezett lakhatási, később pedig a végleges használatbavételi engedélyt.

Dobor István, a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke beszédében a széncsatát, illetve az odáig vezető történéseket idézte fel.

– A második világháború befejezése után az ország romokban hevert. A helyreállításhoz gyakorlatilag a szén volt az egyetlen energiaforrás. Az ország szénszükséglete napi 2000 vagon volt, amit csak 75 százalékban teljesítettek a bányák. A salgótarjáni szénmedencének legalább napi 340 vagont kellett volna termelni a 270 helyett. A napi termelés 1600 vagonra csökkent, ezért a kormány a termelés fokozására szólította fel a bányákat – fejtette ki Dobor István, aki ezután a szénbányák államosításának a folyamatáról, illetve a salgótarjáni szénmedencében a termelést irányító és összefogó héttagú bizottság megalakulásáról is szót ejtett. Mint rámutatott: a Petrik Kálmán vezette bizottság versenyre hívta bányásztársait, a tatabányaiakat pedig külön próbatételre szólította.

– A felhívás sikeres volt, mert az összefogásnak köszönhetően a széntermelés megduplázódott. A bányászok közössége ebben a széncsatában is bebizonyította, hogy mindig és minden körülmények között helyt tud állni. A salgótarjáni és a tatabányai szénmedence közötti versenyt a tarjániak nyerték, hiszen az össz- és az egy főre jutó széntermelésben is megelőzték társaikat – hangsúlyozta.

Dobor István azt is hozzátette: a szoros versenyben, a nehéz, embert próbáló küzdelemben a nógrádi üzemek közül a legkiválóbb eredményt a Jenő-akna, a déli Lejtős-akna és a Gusztáv-akna kollektívája érte el. Végül kiemelte: a mai és a jövő nemzedékének nem csak megtisztelő feladata, hanem kötelessége is a bányászkultúra ápolása, továbbörökítése.

Végül az eseményen megjelentek elhelyezték koszorúikat a Nógrád Vármegyei Kormányhivatal falán található emléktáblánál.