Pechsorozat hétfőn

Olykor nagyon nehezen indulnak a reggelek, főként hétfőnként. Nem volt ez másképp tegnap sem. Úgy kezdődött, hogy elaludtam. Ilyenkor mindig kapkodom, amely általában semmi jóra nem vezet. Ezúttal egy poharat sikerült összetörnöm, majd rohantam a kocsihoz, hogy el ne késsek a munkahelyről. Természetesen azzal nem számoltam, hogy kint mínusz tíz Celsius-fok volt és a kocsi teljesen be volt fagyva. Neki is kezdtem kapirgálni a jeget kocsiról, majd több mint negyed óra szenvedést követően, miután az ujjaim teljesen elfagytak, végre láttam az utat és el tudtam indulni. Amikor odaértem a munkahelyemhez, parkolóhelyet nem találtam, így köröztem még fél órát, mire nagy nehezen ráleltem egy szabad helyre. 

Ezt követően természetesen elkéstem, ráadásul még a fejem is megfájdult. A nap további része sem telt túl jól, de legalább tudtam haladni a munkámmal. Végül otthon úgy döntöttem, hogy nem csinálok semmit, csak hátradőlök és pihenek. Ez persze nem sikerült, hiszen várt rám a házi munka, amely során eltörtem a seprűt és még a ruhákat is összemostam, így a fehér pulóverem immár rózsaszínben pompázik. Ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy tényleg lepihenek. Aznap már tényleg csak ejtőztem és szerencsére több baleset nem is történt. Nem törtem el semmit, sőt még a fejfájásom is elmúlt. Teljesen átadtam magam a pihenésnek. Azt hiszem, hogy igaz a mondás: ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni...