Madách 100

Még mielőtt valaki hibát vélni felfedezni a fenti címben, sietek gyorsan kijelenteni, hogy tudatosan használtam a százas számot a tragédiaköltő neve után. Tisztában vagyok ugyanis a tényekkel, nevezetesen azzal, hogy mind Madách Imre, mind pedig Petőfi Sándor esetében 2023-ban születésük 200. évfordulójára emlékezünk tisztelettel, a legkülönbözőbb módokon. 

A száz egy intézmény, jelesül a Madách Imre Gimnázium centenáriumára vonatkozik, minthogy éppen egy évszázad telt el azóta, amióta az 1922-ben várossá nyilvánított Salgótarjánban megkezdte működését a település első középiskolája. S minden elismerésem azoké az embereké, akik a nehéz 1950-es évek elején képesek voltak elintézni, hogy a gimnázium a jeles költő, író nevét vehesse fel és én már néhány évvel később – sokakkal együtt – ezen elnevezésű gimnáziumban érettségizhettem.

S arra is büszke vagyok, hogy ez a középiskola méltón emlékezik múltjára, a város életében betöltött szerepére s szisztematikusan őrzi hagyományait, értékeit. Mi sem példázza ezt jobban, mint az idei naptári évet átfogó programsorozat, amely a minap szép ünnepség keretében, egy tartalmas évkönyv megjelentetésével ért véget. Olyan rendezvénnyel, mint amilyen az emlékév januári megnyitója volt. Persze a két úgymond fő esemény közti hónapokra is rányomta bélyegét a jubileum, s így minden mai diák tudatába is bevésődött az intézmény  jelentősége. Ezért is merem remélni, hogy évtizedek múltán számukra is ugyanazt jelenti majd az alma mater, mint nekem – és megannyi társamnak – jelentett és jelent mind a mai napig.