Imával köszönte meg tíz év sikereit a keresztények salgótarjáni csoportja (videó)

– Hálaadásra jöttünk össze. Hálát adunk Istennek, mert együtt lehetünk, és azért, hogy tíz esztendővel ezelőtt újraalakult az KÉSZ Salgótarjáni Csoportja. Azóta sok eredményt elértünk. Arra kérjük az Urat, hogy továbbra is segítsen nekünk, mutassa az utat, mert tudjuk: Krisztus a jövőnk – fogalmazott dr. Sasváry Erzsébet, a helyi csoport elnöke. 

A szentmisét dr. Osztie Zoltán, a Fővárosi Nagyboldogasszony templom plébánosa mutatta be, aki prédikációjában arra a kérdésre kereste a választ: mi a magyarok küldetése, mi Isten terve népünkkel? – A válasz a fenti kérdésre a következő: a kereszténység védelmezése, őrzése a feladatunk. Már az írók-költők is megénekelték: a kereszténység pajzs, védőbástya. Szent István király az egyházra építette az országot és ez a küldetés vörös fonálként húzódik napjainkig – hangsúlyozta dr. Osztie Zoltán.

Mint mondta, a keresztény értelmiség feladata pedig nem más, mint ébren tartani a nemzet önazonosságát, küldetéstudatát.  – Mi jövőt akarunk, ennek pedig egyik záloga, hogy Isten terve szerint betöltjük a nekünk szánt küldetést. Méltón a nevünkhöz, keresztény értelmiségiként, ébren kell tartanunk ezt a missziót – húzta alá a plébános. 

A szentmisét követően Varga András esperes-plébános vetített fényképek segítségével idézte fel a salgótarjáni csoport múltját, az általuk szervezett programokat, előadásokat, megemlékezéseket. 

– Tíz évvel ezelőtt alakult újjá a KÉSZ Salgótarjáni Csoportja, a tagok száma azóta csak gyarapodott, köszönhetően a mindenkori vezetők kitűnő szervezőkészségének, és a tagok aktivitásának – fejtette ki köszöntőjében Szabó Csaba, aki egy évtizede szervezte újjá a csoportot, majd két évig vezette azt. – Tíz éve fát ültettünk a templom udvarán, aminek az adta az érdekességét, hogy öt földbe került. A tagok ugyanis  hoztak termőföldet Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből is, az ötödik pedig a mi Palócföldünk volt. Ebben az öt földben egyesült az az erő, ami ezt a szelídgesztenyefát azóta is táplálja. Azt kívántuk akkor, hogy a csemete növekedjék, pontosan úgy, ahogy a csoportunk is fejlődik. Ugyanezért fohászkodunk jelenleg is.

A délutánt szeretetvendégség és beszélgetés, emlékezés zárta.