Hóra várva

Tudom, sokan nem örülnek annak, amikor havazik, de én egyszerűen imádom. Sokan nem tudják értékelni amhóesést, amit valahol megértek, főleg azokat, akiknek ilyen időben is vezetni kell. Ugyanakkor jön a tél, és szerintem az normális, ha ebben az évszakban esik a hó. Ez mindig a gyerekkoromat idézi, amikor még nem csak pár napig, vagy hétig élvezhettük a havazást. Emlékszem, hogy minden nap iskola után szánkózni indultunk, hógolyóztunk és hóembert is építettünk. Hiába volt hideg, nem foglalkoztunk vele és hosszú órákat töltöttünk a szabadban, a friss levegőn és élveztük a tél adta kikapcsolódási lehetőséget. 

Ma már mindez hiányzik az életünkből, hiszen örülhetünk, ha a télen két-három hétig egyáltalán havat láthatunk. Azt hiszem, nincs ez így rendjén. A napokban például két órát töltöttem a hidegben, amikor esett a hó, és alig bírtam, mindenem vacogott, mégis élveztem, hogy a friss levegőn lehetek. Talán elszoktunk az igazi téli időjárástól. Bennem viszont szép emlékeket kelt és minden évben nagy örömmel várom, hogy essen a hó. Ilyenkor mindig útnak kelek, hogy megcsodáljam a havas tájat, kirándulok az erdőben, sétálok egyet az érintetlen hóban, esetleg hóangyalkát készítek, de azt is imádom, amikor a nap sugaraitól valósággal ragyog a hó. Ráadásul számomra a karácsony is sokkal hangulatosabb, meghittebb, ha fehérbe burkolózik a város és a táj körülöttem. Bízom benne, hogy idén végre olyan tél lesz, mint gyermekkoromban. Legyen hóóó!