Hatvan éve lelkiismeretesen gyógyítja a betegeket a salgótarjáni bőrgyógyász

– Mikor és miért döntött úgy, hogy orvos lesz?

– Az én esetemben nem úgy történt, mint sokaknál, hogy már gyermekkorukban orvosnak készültek. Már fiatalkoromban is bennem volt ösztönösen az, hogy segítsek másokon. Az iskolában pedig mindig kitűnő voltam, ahol leginkább a biológia, a természettudomány és a latin érdekelt. Végül a Semmelweis Egyetemre jelentkeztem és orvos lettem.

– Úgy tudom, hogy a fővárosban élt. Hogyan került Pásztóra és Salgótarjánba?

– Igen, de követtem a férjemet, aki Salgótarjánban kapott munkát. Akkoriban nagyon szerettem volna gyermekorvos lenni, de sajnos nem volt egyetlen szabad pozíció sem. Az egyetlen hely, ahol volt állás, az a bőrgyógyászat volt. Így lettem bőrgyógyász. A munkahelyeimet pedig igazán könnyű felsorolni, hiszen 1998-ig Salgótarjánban dolgoztam, azóta pedig Pásztón. Mellette egyébként még a megyeszékhelyen magánrendelést vállalok.

– Volt olyan személy, akinek a munkássága hatást gyakorolt önre?

– Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen kiváló mesterem volt dr. Cseplák György személyében, aki mellett megtudtam szerezni a szakvizsgát. Azt kell mondjam, hogy neki köszönhetem minden alapismeretemet. Sajnos ma már nem igazán vannak mesterek, akiktől lehet tanulni, hiszen vagy meghaltak, vagy már nem dolgoznak. Ezen kívül pedig utánpótlás sincs, amely nagy szívfájdalmam, hiszen nincs kinek átadni a tudásomat.

– Mennyire veszélyes ez a szakma, hiszen mindig fennáll a fertőzés kockázata?

– Rengeteg a fertőzésveszély, mert ugye sok bőrbetegség fertőző, így például a gomba, de sok baktérium okozta és vírusos bőrbetegség is van még. Természetesen védjük saját magunkat és minden beteget ellátunk teljes körűen.

– Önnek mit jelent orvosnak lenni?

– Hiszek a hippokratészi esküben és a betegcentrikus ellátásban. Már az is öröm a számomra, amikor egy beteg rám mosolyog, mert segítettem neki. Esetemben nincs olyan, hogy munkaidő. Ameddig van beteg, addig rendelek, hiszen egy embert sem küldhetek el a problémájával. Kötelességem segíteni, hiszen ezt vállaltam. Az ellátás mellett pedig fontosnak tartom azt is, hogy a beteget felvilágosítsam. Éppen ezért mindig kapnak tőlem egészségnevelési anyagokat, vagy betegtájékoztatókat, amelyeket otthon, nyugodt környezetben áttudnak olvasni. A betegek hálája éltet engem.

– Rengeteg változás történt az elmúlt hatvan év alatt. Van olyan, amit kiemelne e szakterületen?

– Sok mindent lehetne kiemelni, de az egyik legmegdöbbentőbb az, hogy mekkora mértékben megemelkedett a melanómás betegek száma. Régen sokkal kevesebb embernél fordult elő ez a betegség, mint napjainkban. Éppen ezért nem győzöm felhívni az emberek figyelmét a megfelelő fényvédelemre. A másik, ami hiányzik, hogy korábban sokkal több képzés, konferencia volt, amelyeken a szakemberek összetudtak gyűlni és tapasztalatot cseréltek egymással. Ezeknek a rendezvényeknek egyfajta közösség erősítő szerepük is volt, amely mostanra szinte teljesen eltűnt.

– Hogyan érzi magát Pásztón?

– Nagyon szeretek itt dolgozni. Családias, emberséges ez az intézmény és hálás, együttműködő betegek érkeznek hozzám. Ráadásul remek a kórházvezetés is és az épület is modern. Emellett Pásztó is nagyon szép.

– Nemrégiben vehette át a gyémánt diplomáját. Milyen érzéssel töltötte ez el?

– Nagyon örültem az elismerésnek. Ugyanakkor szomorúsággal töltött el az, hogy nagyon sokan, akik velem együtt kezdték a szakmát, már nem tudtak jelen lenni az átadó ünnepségen. Sokan sajnos meghaltak, vagy rossz fizikai állapotba kerültek. Érdekes érzés és egyben szomorú is, hiszen azt látom, hogy eliramlott az élet.

– Mi a titka, hogy hatvan év után is ilyen lendülettel tudja ellátni a betegeket?

– Azt hiszem az, hogy szükség van rám a mai napig. Erőt ad és karbantart, hogy segíthetek a betegeknek. Folyamatosan termelem magamnak a sikerélményt, amely feldob. A munkám során pedig igyekszem mindent alaposan körbe járni, mindig precízen dolgozok.